Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

Jegyzőkönyvi töredékek 1569-1575

ben, hogy a felperesnek mindig késznek kell lennie, mert különben az alperest felmentik; másodszor: mert a felmenő levél nem olyan egyszerű felmentés, amilyenek a per kezdetén lenni szoktak, ugyanis következményei vannak, ahogyan a törvényekben - például a Hármaskönyv II. részének a 20. és a 84. címében - áll, hogy ha a felperes a zálogosítás, vagy tiltás és a teher felvállalásával kapcsolatos ügyekben nem jelenik meg, akkor elveszíti a pert, s ebben az esetben magából a perből nyilvánvalóan kiderül, hogy a felperes terhet vállalt magára. A felperes fél erre azt válaszolja, hogy a protestációt előterjesztette volna a törvényszéken is, de mivel azt aratás idején tartották, másik vármegyében lakván nem volt róla tudomása. De ha tartottak is törvényszéket, ő megteheti a tiltását most is és a nyolcadon is. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy a tiltás érvényes. A felperes megfellebezi ezt az ítéletet és előadja, hogy a kifogást nem lehet megfellebbezni, hanem csak az egész persorozatot. Az alperes erre azt válaszolja, hogy a per a bemutatás ellen indult, így nem kifogásról, hanem válaszról van szó, mégpedig olyan fajtáról, hogy a teljes pert elveszíti, ha nem jelenik meg. A felperes ítéletet kér; a törvényszék nem változtatja meg az előbbi ítéletét. Az alperes protestációt terjeszt elő, így a per tovább folyik. Az alperes előadja az új ítéletről kiadott levélnek megfelelően, hogy a jelen per eljárásából nem derül ki, a felperes asszony vajon elvezeti-e a genealógiáját a Werbőczy-féle, már régen kihalt és mindkét nem tekintetében magvaszakadt ágig? A Hármaskönyv I. részének 47. címében ugyanis le van írva, hogy a valamilyen jószágban örökséget kérőknek ezt a két dolgot kell bizonyítani: először, hogy nemzetségük ága igaz és egyenes leszármazási vonalon jut el a magvaszakadottak ágáig; másodszor pedig, hogy azokkal, akiknek magva szakadott, osztályos atyafiak voltak a vitatott jószágokban. Ha ezt a két dolgot bizonyítani tudják, a dolog rendben van, ha azonban nem, akkor a jószágok a kincstárra szállnak. Az alperes ennélfogva követeli, hogy a felperes e két dolgot bizonyítsa az ország törvényei szerint, mert máskülönben ő nem tartozik feleletet adni. Ezenkívül protestációt is előterjeszt mind az itt bemutatott zálogot valló levél ellen, mind pedig bármilyen más oklevél ellen, amelyet a felperes a per gyámolítása vé-