Kis József: Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 1956. Abaújszántói, Edelényi és Encsi Járás - Borsodi Levéltári Füzetek 47. (Miskolc, 2007)

Dokumentumok

zési tilalomra való tekintettel egy párttag és egy pártonkívüli asszony vitte el a járási pártbizottságra. A J.B.-nél alig akarták fogadni, majd azzal engedték el őket, hogy : „Nyugodjanak meg nem fogják felakasztani a tanító bácsiukat!" A tárgyilagos szemlélő szerint a kis községemben oly hatást váltott ki a letartóztatásom, hogy két napig a dermedtségtől állt a munka. „Kiesett minden a kezünkből...." Ahogy a visszatérésem után mondották a falu dolgozói. A magukra maradt iskolás gyermekeim /feleségem kórházi kivizsgáláson volt/ viselkedése volt a legmeghatóbb. Amikor 2-án reggel tudomást szereztek arról, hogy letartóztattak, sírva indultak meg a szomszéd községben lévő rendőrőrsre, és vitték magukkal az évközben összegyűjtött „Takarékossági iskolapénzt" /elsők vagyunk ebben az egész vármegyében/ azzal a szándékkal, hogy kiváltsuk a tanító bácsit, mint a foglyokat a török időkben Miniszterhelyettes polgártársnő! Ha ez a két leírt mozzanat némileg enyhíti is azt a lelki izgalmat és fizikai fáradalmat, amit nekem ismeretien vádaskodóim és a karhatalmi szervek okoztak, de nem tudják visszaadni a tanításhoz szükséges légkört és főleg nincs nyugalmam, mert remegye várom a május elsejét, amikor újra visznek, mert hiszen az összeszedett kartársaim már március 15. körül is ültek 10 napot. Ilyen lelki állapotban tanítani nem lehet. Ezt nem csak én, hanem a járásunk összes tanítósága állítja, érzi és vallja. A járásunkban f. hó 2-án, tehát a letartóztatások utáni napon — nevelői értekezletek voltak, aminek a hangulatáról a megyei vezetőink személyesen meggyőződhettek. A krasznokvajdai körzet egyik hozzászólója a következőkben foglalta össze mondanivalóját: „Sem többet, sem kevesebbet nem tettünk, mint Karádi kartársunk, azonban a zavaros októberi napokban ha tehát őt ezért lecsukták ezt mindnyájan várhatjuk május l-re, vagy aug. 20-ra. Ezért félünk és így dolgozni nem tudunk...." Ezt az egész tanítóságot érintő kérdést a következőképpen javaslom sürgősen megoldani. Még e hó 22-ig minden községet — ahol erre égetően szükség van — keressen fel egy hármas bizottság /rendőrségi szerv, párt és szakszer-