Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)

Dokumentumok

4.

Kiáltvány

Mi, a DIMAVAG Gépgyár dolgozói figyelemmel kísérve országunk általános politikai és gazdasági helyzetének alakulását, megállapítjuk, hogy semmi esetre sem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel.

Nagy örömmel üdvözöltük és üdvözöljük most is az első szabad légkörben született nyüvános proklamációnkban — az MDP Központi Vezetőségének júliusi határozatát. Sajnálattal állapítjuk meg azonban, hogy országunkon belül a demokratizálódás, a múlt bűneinek jóvátétele és a jobb jövő kialakítása, nem halad biztató ütemben, sőt véleményünk szerint sok esetben stagnál, egyhelyben topog. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy ez az állapot tarthatadan.

Mi, a DIMAVAG Gépgyár dolgozói 11 évig tűrtük, néha ökölbeszorult kézzel, könnyező szemmel, de szódanul, hogy miként akarják egyesek szervezetten, a párt, a nép érdekeire hivatkozva semmivé tenni, ködbe foszlatni mindannyiunk legszentebb vágyát, a szocializmus nagy ügyét és a magyar munkásosztály vezető szerepét és becsületét.

Hosszú éveken keresztül a munkásosztály ügyének és akaratának leple alatt követték el a személyi kultusz, ma még meg nem nevezett képviselői, égbekiáltó igazságtalanságait. Az üzemekből berendelt és előre megszövegezett táviratokra hivatkozva gyilkolták le népünk legjobbjait, jutattak másokat börtönbe és sodorták az országot e súlyos válság szélére.

Nekünk ebből elég volt. Mi nem akarunk többé egyes vezetők önkényét alátámasztó, mindent megszavazó és mindent eltűrő tudadan tömeg lenni. A mi népünk, közte a DIMAVAG dolgozói is, megérett arra, hogy végre a saját kezébe vegye országa sorsának irányítását. Le kívánjuk szögezni, hogy nem akarunk és csírájában el is fojtunk minden esedeges kapitalista restaurációt, bármilyen ilyen irányú törekvést. Mi szocializmust akarunk, de a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, ami tükrözi a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit és legszentebb nemzed érzéseit.

97