Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
A követelésektől a lincselésig
rancsnoknak. Antal Gyulát előbb a kórházba vitték, ellátták sebeit, majd ő is a börtönbe került. Négy-öt rendőrt, illetve államvédelmist szintén kórházba vittek, szobáik ajtaja elé egy-egy diákparlamentert állítottak, s a sebesültek kilétét a legnagyobb titokban tartották.81 A főosztály épületét a tömeg feldúlta, titkos iratok és fegyverek tömegei kerültek illetéktelen kezekbe. A megyei főosztály eleste után a rendőrök és államvédelmisek menekültek és erre alapos okuk volt. A városban felfegyverezett csoportok kerestek ávósokat, igazoltattak, házkutatásokat tartottak, újabb lincselés réme fenyegetett. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a megyei munkástanács este arról értesült, hogy Debrecen felől szovjet csapatok közelednek a városba. A szovjetek és a felfegyverzett lakosság közötti harc elkerülése érdekében Nagy Attila sietett a pingyomi szovjet parancsnokságra. A parancsnok nem tudott a debreceniek közeledéséről, de megnyugtatta Nagyot, hogy ha a város megszállására valaki parancsot ad, akkor azok ők lesznek és ők nem kaptak ilyet.82 A hír eljutott a pártbizottságra is. Felvették a kapcsolatot a pártközponttal, ők azonban nem akartak segíteni, ezért Tajti Gyula funkcionárius és Zombori Sándor alezredes is kiment Pingyomra.83 A lincselés hatására a hatalom szétesett. Az AVH elleni közhangulat miatt a Tizeshonvéd utcai és a lillafüredi AVH karhatalmi laktanya is azzal fordult a diákparlamenthez és a honvédséghez, hogy fegyverezzék le és szabadságolják az állományt. Hasonlóképp járt el a vasgyári rendőrőrs is. A megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei rendőrfőkapitányság megszűnt hatalmi tényezőnek lenni. A nép által választott megyei munkástanács vette át a hatalmat. Székhelyüket szimbolikusan a megyei tanács épületébe tették át. Felvették a kapcsolatot a fegyveres szervek vezetőivel, s közösen láttak hozzá a nemzetőrség megszervezéséhez. A megyei munkástanács és a diákparlament a városi rendőrkapitánysághoz és több épülethez őrségeket adott. Nagy kihívást jelentett a megyei munkástanácsnak, hogy a megyében lévő KÖMI-táborok rabjai kitörést kíséreltek meg, s Szuhakálló- ról 92 elítéltnek sikerült kiszabadulnia. A megyei munkástanács utasí81 Ungváry, 1991. 95. o. 82 Ómolnár, 1989. 247-248. o.; MÓL XX-5-h. 36. dob. 7. köt. Nagy Attila vallomása. Dátum nélküli. 83 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 2/41. 6. e. Déri Erő: „Szubjektió feljegyzések.” 40
