Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
A követelésektől a lincselésig
Hamarosan megérke2ett a megyei munkástanács utoljára indított küldöttsége. Az I. emeleti parancsnoki irodában időközben Vörös Balogh alezredes más tisztekkel megegyezett arról, hogy egyikük civil ruhában fog kiszökni az épületből, hogy eljusson a Vasgyárba és a nagyüzemek segítségét kérje. A feladatra Gáti Gyula őrnagy vállalkozott. A munkástanács küldötteivel abban állapodtak meg, hogy egyikük, Miklós Zoltán elkíséri az őrnagyot. Az épületből kilépő Gátit azonban felismerték és megtámadták. Ütlegelték Miklós Zoltánt is, de őt az egyik munkatársa kimentette a tömeg kezéből.78 Az őrség észlelve a történteket — a kihirdetett tűzszünet ellenére — ismét riasztó lövéseket adott le a szemben lévő házak tetőire. A tömeg ismét meghátrált. Gáti Gyula egérutat nyert és a közeli Malinovszkij (ma Soltész Nagy Kálmán) utca 2. számú bérház egyik pincéjébe menekült. Sorsát nem kerülhette el. Egy csoport utánaeredt, kirángatta a pincéből az utcára. Az ütések hatására Gáti eszméletét vesztette. Már- már élettelen testét a sortűz során agyonlőtt ló teteme mellé vonszolták, és annak vérében megmártották. A tömegből többen szerettek volna rajta segíteni, de a körülötte állók nem engedték. Később leállítottak egy arra haladó teherautót, az őrnagyot nyakánál fogva utána kötötték, majd elindultak a Széchenyi utcán keresztül a mintegy másfél kilométerre lévő Zenepalota felé. A Zenepalota előtti szovjet emlékműnél megálltak, majd többszöri próbálkozás után felakasztották a tisztet. Később a felakasztott embert látva Freimann Lajos budapesti gombügynök79 — aki a forradalom kitörése miatt Miskolcon ragadt — felháborodásában elítélő kijelentést tett. A tömeg ellene fordult és megtámadta. Freimann Lajos a Kossuth Szállóba futott, ott azonban elfogták, majd visszahurcolták az emlékműhöz és Gáti mellé akasztották. A rendőrség épületénél ezzel egyidőben változatlanul rendkívül feszült volt a hangulat. Hamarosan megérkeztek az ormosi és rudabá- nyai bányászok, majd a velük megerősödött tömeg megkezdte az épü78 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1024/1958. sz. ítélet Miklós Zoltán ügyében. 79 Freimann Lajossal kapcsolatban felmerült, hogy ó is államvédelmi beosztott volt. A boncolása előtt ugyanis a zsebében egy 5885. számú pecsétnyomót találtak. (Rásó, 1998. 114. o.) Ez a pecsétnyomó azonban Gáti Gyula ügykezelője vallomása szerint nem az övé, hanem Gátié volt. (B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. 1. f. 2/41. ő. e. Siklós Jenőné rendőrségi tanúkihallgatása. 1957. márc. 18.) Tudott, hogy az emlékműre felakasztottak zsebébe többen is belenyúltak. Valószínűleg ekkor vehették ki a pecsétnyomót is, s véletlenül, vagy nemtörődömségből Freimann Lajos zsebébe tették vissza. 38
