Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)

Dokumentumok

levették sapkájukat, kalapjukat s az ifjú színész ajkáról felcsendültek a Nemzeti dal csodálatosan időszerű szavai:

Talpra magyar, hí a ha%a,

Itt a% idő, most vagy soha!

A nép, akárcsak 1848-ban, esküre emelt ujjakkal, a versmondóval együtt szavalta a Nemzeti dal refrénjét:

Esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem lesnünk!

Amikor a művész az utolsó versszakhoz ért:

Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, s áldó imádság mellett mondják el s%ent neveinket.

— felnőtt férfiak szeméből csordult ki a könny, az asszonyok zokogva sírtak.

A vers után a Budapesten hősi harcban elesett mártírok emlékére kitűzték a gyászlobogót. Petőfi Sándor szobrát piros-fehér-zöld zászlók erdeje borította el. A gyűlés után az emberek szétoszlottak ugyanolyan fegyelmezetten, ahogy jöttek.

Ott voltunk mi is a gyűlés résztvevői között, s hallgattuk, amint az emberek a csodálatos élményekről, a nemzeti érzéstől felbuzdulva indultak hazafelé.

Együtt érzünk a tüntetőkkel. Biztosak vagyunk, hogy nem fog elfajulni ez a hősies és becsületes mozgalom a provokatőrök izgatása következtében. Bízunk Miskolc dolgozó népében.

106