Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
Előzmények
Előzmények Az ötvenes évek elején városunk alapvető változáson ment keresztül. A térség adottságait figyelmen kívül hagyva túlzott iparosítást hajtottak végre. Miskolc úgy lett az ország egyik legnagyobb iparvidéke, a „borsodi Ruhr-vidék” központja, hogy környékén, s egyáltalán a megyében sem volt elegendő mennyiségű és minőségű nyersanyag. Nem volt felkészülve a nagyszámú ipari munkásság befogadására sem. A krónikus lakáshiánnyal küszködő városban a falvakból beáramló munkaerő sokszor szinte embertelen körülmények között, munkásszállásokra zsúfolódva töltötte hétköznapjait, mások barlanglakásokba kényszerültek. Mindezt súlyosbította, hogy a városokba települő új munkásság nagy hányadát tette ki a begyűjtési és más terhek elől menekülő parasztság. Az ily módon beáramlott munkaerő ugyanakkor többnyire szakképzeden volt, ami a megélhetésre is kevés fizetéssel járt együtt.1 A mindennapi megpróbáltatások terheit időként elviselheteden politikai elnyomás fokozta, a rákosista terrorgépezet Miskolcot sem hagyta érintetlenül. A proletárdiktatúra kiépítésével egyidőben megkezdődtek a politikai vagy köztörvényes formába csomagolt koncepciós perek a rendszer vélt és valóságos ellenségei ellen. Másokat internálótáborba zártak. Bár történésztársadalmunk Miskolc esetében mindeddig adós a második proletárdiktatúra időszakában lefolytatott politikai perek feltárásával, néhány eljárásról mégis viszonylag pontos és részletes információkkal rendelkezünk. Ezek ismeretében azt mondhatjuk, hogy a tipikus koncepciós perek elsőrendű célpontjai Miskolcon az ún. jobboldali szociáldemokraták voltak. A baloldali politikusokat, mozgalmi embereket kémkedéssel, államellenes szervezkedéssel, rendszer elleni izgatással vádolták, s zárták hosszú évekre börtönre. A jobboldali szocdemek elleni állam- védelmi fellépés 1950-ben csúcsosodott ki először, az SZDP egykori Borsod megyei titkára, Virág Sándor és társai letartóztatásakor és bebörtönzésekor. Egy avasi pincében tartott rendszeres baráti összejöveteleiket rendszerváltozásra készülő összeesküvéssé nyilvánították, s 1 Kun, 1974. 18.-21. o.; Frisnyák, 2003. 12-14. o. 9
