Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

Vajat minden esztendőben 30 pintet adtak. Nem szolgáltak. Megszakítás nélkül folytatták ezt a fizetést és most is ugyan­azon iga alatt vannak a közelség miatt. És megállapodtak 125 forintban és a császár adója ugyanaz, mint fent. A földesúrnak adót nem fizetnek, hanem szolgálnak a szüksé­ges dolgokban. Kilencedet sem adnak, mivel nem szánta­nak, hanem halászok. TARD - adózik, Báthory úré, Cseréphez Possa Gergely bíró és Kathona Balázs esküdt jelentik. Hatvanba adóztak és első alkalommal fejadó gyanánt 160 forint összeget fizettek, azután Berényhez rendelve a gyalogo­soknak tizedet adtak a borból és minden termésből és ga­bonából, mind a mezőkön, mind pedig a kertekben és sző­lőkben termettekből, a pénzbeli fizetést mellőzve. Császár adóját esztendőnként tíz porta után fizettek 23 forintot. Szablyapénzt, korcsmapénzt, parochiális pénzt és más hason­lókat nem fizettek és nem is szolgáltak. Épületre való fáért amikor szükség volt, fizettek 5 forintot. Mézet és vajat különbségtétel nélkül 20 pintet adtak. A füleki hadjárat óta mentesek voltak, de ebben a folyó eszten­dőben a félelem miatt újra adófizetőkké lettek és fejadó gyanánt 85 forintot fizetnek a jelen állapotukra tekintettel egészen Szent György ünnepéig. A császár adója ugyanaz, mint korábban. A földesúrnak minden egyes jobbágy évi adó gyanánt 50 dénárt ad. Kilencedet adnak a borból és a gabonából és szolgál­nak is.

Next

/
Thumbnails
Contents