Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Bevezetés

Bevezetés Magyarország tervszerű török megszállása, a mohácsi vereséget követően, csak Buda eleste és Szulejmán szultán 1543-ban vezetett hadjárata után következett. A hadjárat befejeztével a török hatóságok nagy rutinnal láttak hozzá az új tartomány, a budai vilajet, katonai és polgári berendezéséhez. 1550-ig tizenegy szandzsákot alakítottak ki. A meghódított centrumokba katonaság és hivatalok kerültek, s már 1545—1546-ban elkészültek a meghódított terület népességét, termelőképességét és a várható jövedelmeket felmérő első összeírások. A török pénzügyigazgatás tiszteletre méltó gyorsasággal látott munkához és a tőle megszokott pontossággal végezte feladatait. Néhány évtizedig mégis úgy látszott, hogy az új tartomány erősen negatív pénzügyi mérlegét nagyfokú hatékonyságával sem tudja pozitívvá változtatni. A török birodalom Magyarországon húzódó északnyugati határvonalának, az itteni katonasággal sűrűn megrakott várrendszernek a fenntartása olyan óriási kiadásokkal járt, amelyeket a helyi bevételek meg sem közelítettek. A hiány fedezésére a birodalom belsejéből kellett Budára pénzt hozni. Egyiptom adóját éveken át, ahogy Isztambulban a hajókról kirakták, felbontatlanul Budára irányították. Az új pénzügyi politika Arszlán budai pasa kormányzóságára, 1565—1566-ra tehető. Az új pasa a zsoldos katonaság egy részét javadalombirtokokkal fizette ki. Ennek kiváltó oka pedig az volt, hogy a központi kincstár az utak bizonytalanságára hivatkozva beszüntette a vilajet támogatását, ezzel önállóságra és önellátásra kényszerítette a magyar tartományt. A pénzügyi támogatás fokozatosan olvadt, majd 1575-től teljesen megszűnt.