Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1582. évi vizsgálat

Vajat és mézet 22 pintet adtak, ami kitesz 2 forintot és 20 dénárt. Semmit sem szolgáltak, ugyanis távol laknak a törököktől. A földesúrnak Szent Mihályra fizettek fejenként 1 forintot. Kilencedet adtak és szolgálatokat teljesítettek. VÁRKONY - az egri káptalané Chutor Mihály és Boda Tamás esküdtek vallották, hogy a hatvani és a füleki bég által meghódolásra szólíttatván fel, mivel valameddig ellenálltak, végül egy nagy pusztítás után esztendőnként 150 forint megfizetésére kényszerítették őket. Császár adóját minden egyes telek után, amelyekért néha 16, olykor 20, végül olykor 25 [dénárt] kellett számolni, fizettek 4 forintot. Szablyapénzt a felégetés miatt nem adtak. Vajat és mézet ugyanabból az okból semmit sem szolgáltattak. Nem is szolgáltak, mivel az elpusztítás által szinte minden igavonó marhájuktól megfosztattak. A keresztény földesúrnak Szent Mártonra minden egyes telek fizetett 1 forintot. Tizedet adtak a gabonából és a borból. Szolgáltak is. CENTER - nemes Bekény Jánosé és a Pethőké Zeles Pál hites bíró hit alatt vallotta, hogy török uruknak Fülekre kezdetben fizettek 15 forintot, végre miután néhányszor pusztítás történt, megegyeztek évi 20 forintban. Császár adóját egy ház után olykor 23 dénárt, olykor 24 dénárt is fizettek.