Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1641. évi vizsgálat

voltak, de már az tized mellett annyira ment dolgok, vágó barmot, szakadatlan való szolgálatot, császár és török urok számára szüntelen kívánják, egyik az másikot kiváltja. Negyvenöt napi szolgálattal egy-egy ember meg nem éri. Szántás vetés nem volt rajtunk, de most szám nélkül való vetést teszünk az török urunknak mind ősszel, tavasszal. Possessio Novaj 14. testis novaji bíró Borlok Lukács, Isdenczi Miklós uram jobbágya, annorum 45. Az holdoltatás és rablás felől az szerint vall, mint az előtte való tanúk. Magok adózása szolgalatja felől így vall: elsőben tizedben voltak az töröknél, de már most azzal nem elégszik az török urunk, szakadatlan az ember tülünk az szolgálatban, egyikünk az másikat kiváltja. Csak ez esztendőben császár mívét egy-egy szekerünk emberrel együtt többet szolgált negyven-negyven napnál. Possessio Kisgyőr 15. testis kisgyőri Vatai Sebestyén, Haller Sámuel uram jobbágya, annorum 50. Az holdoltatás, rablás felől az szerint vall mint az előtte való tanúk. Magok szolgalatja felől azt vallja, hogy elsőben megszállották az falut, summájok tizenhat forint volt, azután húsz forint. Most immár tizedet adnak, széna pénzt egy-egy szekér szénáért egy-egy forintot, füstpénzt is egy forintot, fa pénzt is egy szekertül ötven-ötven pénzt vészen az török urunk rajtunk. Egy-egy pint vajat minden külön kenyeres embertül, egy borjús tehenet, egy vágó barmot is vészen. Az szolgálatot egy-egy ember huszonnégy-huszonnégy nappal meg nem éri. Az császár míve eleintén tíz nap volt egy esztendőben, de most egyikünk másikunkat kiváltja Egrül. Legnagyobb rom-