Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1641. évi vizsgálat

égetését, Győr alá való csatázását is az szerint vallja, mint az előtte valló tanúk. Magunk adózása felől is azt tudom, soha egyszer sem tartott meg adózásunkban, porta pénzt is mint szintén az magyarok, ők szünetlenül vesznek rajtunk s vöttek is, mihelt megértik, hogy az magyar részre porta pénzt kérnek, ők is mindjárást kérik. Possessio Szalonta 9. testis szalontai bíró Tot Miklós nemes ember, annorum 37. Az faluk holdoltatásábul az szerint vall mint az első tanúk, az csatázást, rablást is az szerint tudja. Magok adózásábul vallja, elsőben hogy megholdoltak, tizenkét forint volt, széna tizenkét szekér, vaj is tizenkét icce, de most immár minden harminc, annyira verte fel. Possessio Püspöki 10. testis püspöki Tóth Márton, kancellárius uram őnagysága jobbágya, annorum 50. hiti szerint vallja, Borsod vármegyében, hogy falut vagy várost holdoltatott volna meg az török nem tudja, mivel mind holdoltak. Magok holdolása felől vallja, hogy az falut megszállották, elsőben az ő értére tized volt, de már most mindeneket feljebb vert, azelőtt búzavetés tizenhat kila, az árpa is annyi, de már most mindenik harminc kila, az kila is nem olyan mint egyebeké, hanem nagyobb. Az szolgálat is szünetlen, nem úgy mint azelőtt, egyikünk az másikunkat kiváltja. Portaszám után is hol tizenhat kilát, árpát, búzát, néha többet. Mihelt megérti, hogy magyar számra is vetnek néha, ő is mindjárást hasonlóképpen kívánja. Hol adja meg az árát, hol nem. Mindent az magyartul tanul. Köles vetésünk sem volt azelőtt