Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1641. évi vizsgálat

11. Rozsos István, Dóczi Ferencné asszonyom oszlári jobbágya, annorum circiter 38. hiti után az utolsó 3-dik pontra ezképpen vall. Az míglen az hatvani bek bírta őket, semmivel feljebb nem verte adójokat, tizenkét forintot fizettek neki és egyebet semmit nem vött rajtok, nem is szolgáltatott vélek. Annak halála után, immár négy esztendőtül fogván, az mostani urok igen felverte adójokat, minden esztendőben vészen rajtok adópénzt hatvan forintot id est floreni 60, vajat justas 40 és három kősót. Ennyivel verte feljebb adójokat. Possessio Ároktő 12. Balogh Mihály Ároktőn lakozó egri káptalan jobbágya, annorum circiter 75. hiti után az utolsó 3-dik pontra vall. Nyilván tudja, hogy ennek előtte 25 esztendővel Ároktőrül Egren Deli Mamhut urokkal summáltak meg nyolcvan forintban esztendőnként. Ez volt adójok, ez mellett adtak 60 szekér szénát és 60 szekér fát. Azmíg élt ez az urok, abban tartotta meg őket, két esztendeig bírván őket. Annak utána, hogy ez megholt, két török úr bírta, egyik Húszain aga, az másik Ali aga. Ezek anynyira felverték adójokat, szolgálat]'okat, hogy alig viselhették el is. Ezek után ismét Memhet cselyebi úr bírta őket, ez annál is feljebb terhelvén őket adózással és szolgálattal, pusztán hagyták falujokat, mind elmentek rúla. Az egri passa azután addig írt reájok, hogy hazamenjenek, miért futottak el ő híre nélkül. Bemenvén Egré, újabban summáltak meg az urokkal, leszállítván mind az summájukban, mind egyéb adózásban és szolgálatban, és attul fogván abban tartják őköt. Fizetnek minden esztendőben száz forintot, száz kila árpát, negyven pint vajat, egy vágó és egy borjús tehenet, ötvenöt szekér szénát, 35 szekér fát annuatim.