Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)
Az 1641. évi vizsgálat
szerint vall. Tudja nyilván, hogy hazaszállottunk, Mályinak elsőben esztendőnként tíz forint volt az adója és tizenhat szekér fa. Annak utána az török urok, hogy meghalt, Hatvanbul az asszonyuk Egré ment férjhez és mindjárt feljebb verte az adójokat, és vött rajtok esztendőnként floreni 35, 32 szekér fát, 32 szekér szénát, negyven kila búzát, negyven kila árpát, 20 icce vajat és 20 icce mézet. Ezt hogy el nem viselhették, pusztán hagyták az falut. Sokat vélekedvén magok között, az töröknek reájok való sok fenyegető izengetését elunván, tizedre állottak. És vagyon húsz esztendeje, hogy mindenféle mezei és kerti veteményekbül, rajokbul, szőlőjök termésébül esztendőnként tizedet adnak az török uroknak, és ez mellett az helyes emberek füstpénzt egy-egy forintot, zselléremberek pedig ötven-ötven pénzt. Egren Dezdár aga az urok. Possessio Görömböly 2. Végh Mátyás, tapolcai apát uram Görömbölyön lakozó jobbágya, annorum circiter 70. hiti után az utolsó 3-dik pontra ez szerint vall. Tudja nyilván, hogy mikor hazaszállottak, Egeren Mamhut agával summáltak meg száz forintban. Az mellett adtak egy vágó- és egy borjas tehenet, 20 icce mézet, vajat is 20 iccét, szénát 50 szekérrel, és esztendőnként ezeket szolgáltatták néki, míg élt ez az urok. Halála után az fia Magyar Amhát mindjárást feljebb verte adójokat és szolgalatjukat, és minden esztendőben vészen rajtok százhatvan forintot készpénzt, 30 kila búzát, vágó marhát, egy hízott ökröt és egy borjús tehenet, egy hordó bort, és az szekérrel való szolgálatnak soha szüneti nincsen rajtok. 3. Baracza Imre ugyan azon tapolcai apát uram görömbölyi jobbágya, annorum 65. hiti után idem fatetur, uti 2-dus testis.
