Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

Én peniglen, ki szerzője Isten után és keresője voltam kevés jószágocskámnak , midőn édes atyám halála után három esztendős árva gyermek maradtam, és tutorimnak ragadozásitul többet patrimoniumban nem participiáltam Szirmának negyed részénél és Csabán valami kevés porciónál, atyámnak szendrei házát mostohaatyám édesanyámmal eladatta, és annak kevés árát elköltötte édesatyámnak szép res mobilisével együtt, az mely kevés keresett javacskáimat noha szabadon rendelhetném gyermekeim között, de szíveknek nyugadalmáért mindeneknek praejudiciumán és kárán kívül közöttük ilyen rendelést teszek. Elsőben intem az én jó fiaimat szeressék igazán egymást, és ha sok helyeken, még az ostoba pórok között is az egy testvér atyafiak, ha szintén felesen maradnak is, az atyai házban meg nem osztoznak, hanem feleségekkel, gyermekekkel együtt lakoznak, az közönséges terhet egyaránt hordozzák, azoknak látják előmeneteles állapotukat és minden dolgoknak boldog progressusát: nékem az tetszenék, hogy fiaim egymástól soha el ne szakadoznának, jószágocskámat fel ne osszák, egy testvérek lévén lennének egyház népévé és kinek kinek egyenlő köntöse, étele, itala együtt lenne jószágocskájuknak mivolta és mértéke szerint. Kik, ha egymást tökéletesen szeretik és egymástjói értik minden acquisitumomban egyenlőképpen participálnak és nem hagyok így többet egynek, mint az másikának. Az, hol az Isten parancsolatját szemek előtt nem viselik és az én atyai intésemet és rendelésemet megvetik, együtt lakni és tűrni nem akarnak, ha az alább megírt dispositióm valamelyiknek kedve ellen esik, ottan nem nékem, ki egyenlő jót akartam nekik, hanem az magok vakmerő és goromba vélekedésének állítsák. Másodszor. Minek előtte mégis ez kedvem ellen esendő limitatióhoz és jószágocskámnak köztük felosztásához kellessék nyúlnom, atyai szeretettel intem a jó fiaimat, ha feleségeik, cselédjeik, vagy közülük valamelyiknek nehéz erkölcse miatt ugyan egy kereseten és kenyéren nem lehetnének, még is ne