Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

elmondották, új adományunk címén adtuk, adományoztuk és átengedtük, sót adjuk, adományozzuk és átengedjük örök jogon és visszavonhatatlanul való bírás, birtoklás és hasonlóképpen megtartás végett, mások jogát épségben hagyván, ezen oklevelünk tartalma és tanúbizonysága által, amelyet kiváltságunk formájában újra kiadatunk, amikor eredeti példányában ezt nekünk visszahozzák. Kelt Prágában, a Szent Mária Magdolna ünnepe utáni legközelebbi kedden (július 23-án), az Űr 1454. esztendejében, magyarországi királyságunknak tizenötödik, a csehországinak pedig az első évében. A király úr saját parancsa. SZIRMAI RÉTEK ZÁLOGBA ADÁSAI (1478—1482) Szirma vízjárta határának gazdasági szempontból a legértékesebb részei a rétek voltak, amelyeket a birtokosok könnyen és gyorsan pénzzé tehettek akár eladás, akár zálogba adás útján. A Szirmayak gyakran éltek is a rétjeik iránt megnyilvánuló keresettel, s inkább a zálogba adást, mint a végleges eladást választották, amikor pénzszűke miatt ilyenre kényszerültek. Az alábbiakban négy oklevelet adunk közre, amelyeket Borsod vármegye alispánja és szolgabírái állítottak ki a zálogosítások bizonyítására; a zálogba adó mind a négy esetben Szirmay István. Jelzetek a jelen közlés sorrendjében: MOL. Dl. 83 829, 83 839, 83 865. és 83 885. sz. (Valamennyi oklevél a Bárczay család levéltárában maradt fenn.) a. Mi, Basth-i György alispán és Borsod vármegye szolgabírái emlékezetül adjuk, hogy Zirma-i István személyesen a jelenlétünk elé állván, általa önként ezen a módon tétetett vallás és jelen-