Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

zött több Szirmay név is feltűnik a forrásainkban, akik azonban biztosan Ugocsa vármegyeiek, így most velük nem kell foglalkoznunk. 1409-ből van az első adatunk a későbbi címerszerző Szirmay Györgyre: az oklevélből megtudjuk, hogy valamikor korábban Borsod és Heves vármegyék közgyűlése „levelesítette", azaz száműzetésre ítélte, Zsigmond király azonban megkegyelmezett neki, azzal a feltétellel, hogy hat kísérővel együtt négy hónapon keresztül részt vesz a szerbiai hadjáratban, oly módon, hogy kísérői közül kettőt ő maga, négyet pedig a király tart majd el.

14 1413-ban abban az ügyben, amelyet a váradi káptalan támasztott a család ellen a Szirma és Jenke közötti határ egy részét illetően, Szirmay Pál fia György és atyai (unokatestvére, Szirmay Simon fia János volt a szenvedő fél: a káptalan megbízottai fogolyként Váradra vitték és ott 104 napon keresztül bilincsben tartották őket, s csak akkor nyerték vissza szabadságukat, amikor birtokaik elzálogosítása útján sikerült kiegyezni a káptalannal - holott igazukat később a vármegye terjes nemessége és Miskolc elöljárósága is eskü alatt bizonyította.

15 Később, 1417-ben Szirmay György és testvére [!] Péter, a királyi kápolna őre ennek a kegyetlenkedésnek tulajdonította unokatestvérük, Simon fia János halálát. 1416-ban Szirmay Domonkos fiainak, Antalnak és Jakabnak a nevével találkozunk, akikre (és egy Chele-i Affra nevű asszonyra) Alsóbarcai Kelemen fia László - nyilván rokonuk - hagyta végrendeletileg szántóföldjeit, szarvasmarháit, lovait, fegyvereit, juhait és sertéseit abban az esetben, ha nem térne vissza a királyi hadból, ahová ekkor készült.

16 Az 1417. esztendő aztán nagy dolgokat hozott a család számára. Előbb június 27-én a Konstanzban tartózkodó Zsigmond király címert adományozott Szirmay 14 ZsO. II. kötet, 6834. sz. 15 ZsO. ÍV. kötet, 185. és 290. sz. 10 ZsO. V. kötet, 1419. sz.