Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

jó akarójátul, mivel pedig ő Szikszón a fatenst meg szokta keresni, úgy ennek édes atyját, Ferenczet, aki a kurucz világ után nemes Abaúj vármegyében, Szikszón halálozott meg, ismerte, aki a fatensnek másságában a sógorához járt dolgozni az szőllő munkálás alatt, kivel úgy odahaza is a fatens előtt beszéllette katonaságát s nemességét is gyakran elöl hozta, mutogatta is a fatens előtt az armálissát. Hogy pedig az atyját Gergelynek hittak, maga mondotta ezen Szikszón meghalálozott Ferencz a tanúnak, s ugyancsak az armálisban olvasta is a fatens nevét. Úgy nemkülömben ad 3-tium: nemes Zemplin vármegyében, Bodrogkeresztúrban lakos Váradi Ferenczet is jól ismeri, mivel a tanú házához is járt szállásra. Ennek pedig testvérit, Mihályt nem ösméri, mivel oda vagyon papságra, hanem magátul hallotta, hogy Mihály, a testvére prédikátorságban oda vagyon. Ezeknek édesatyjokat pedig hogy Istvánnak hittak, onnat tudja a tanú, mivel a pestis előtt ismerte mind Istvánt, mind pedig Szirmán meghalálozott Ferenczet, akivel még borozott is a tanú, s tudja, hogy mind a ketten testvér atyafiak voltak, Szikszón meghalálozott, kurucz világban katonaviselt Ferencznek az fiai voltak, s annak utána az édes atyjok halála után elszéledtek, István ugyan Szántóra, Ferencz pedig nemes Borsod vármegyében Szirmára, az ki meghalálozván a pestisben, gyermekei árvaságra maradtak s úgy estek el nemesi szabadságoktul, a szántai és keresztúri Váradiak pedig, kikrül emlékezetet tett a tanú, most is nemesi szabadságban élnek. Ad 4-um: amint feljebb megvallotta, az armálissokat olvastatta a tanú által Szikszón meghalálozott Ferencz, melyben János és Gergely neveket olvasott, ő pedig magát Gergely fiának mondotta lenni. A 5-um: Sárosi Györgyöt, Pandi Máttyást és Dósés Györgyöt vallja jó tanúknak lenni, kik Szántó várossában laknak. (Anno