Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

még a' csatét is, a' melly vizes esztendőkben szokott teremni, Miskolczon eladhatjuk. A' csabai és zsolczai malmok se messze vannak hozzánk, kevés marháink legeltetések miatt nem szorultunk még ekkoráig más határokra, kivált akkor, a' midőn az árvíz ki nem önt, a' mely elanynyira elrontotta határunkat, hogy nagyobb része zsombikká vált, s falunkbul sem jöhetünk ki. A kaszálónk is, a' mely vagyon a' zsombikok között, csatét terem, a' mellyhez csak akkor juthatunk, a' midőn kemény tél vagyon, lágy télnek idején mind, a' mint említénk, zsombikos és ingoványos a kaszálónk, a' szénát onnét ki nem hordhatjuk, tavaszra kelve a' tűz emíszti meg nagy fáradsággal kaszált, öszverakott széna boglyáinkat. A' lapossakon lévő szántó földünköt, azokban lévő vetéseinket az árvíz gyakorta a' Sajórul és Hej őrül elöntvén, haszontalannak teszi, veteményes kérteinket is azon árvíz a' mint most is haszontalanná tette és teszi. V. Két nyomásban vagyon szántó földünk, a' melybül egy négy marhás gazdának kevéssel jut több földe 5 kila alá valónál és két szekér szénája a telek után kiosztott nyilasbul, amit ezen kívül kaszálunk, minden kocsi szénátul egy márjást kéntelenítetünk adni. Sarjút mind az által, ha az uraság megengedi, kaszálhatunk. VI. Amint föllyebb említénk, az robotálást 160 forintokkal váltjuk föl, hanem az pénz fizetésen kívül minden gazda ember két nap kaszálni, azt fölgyűjteni s boglyába rakni, azután Kelecsényben szállítani s ottan kazalban rakni tartozik, és az egész helység köteles ismét szőlő kötni való csatét ötven, ötven kévét aratni, azt megszárítani és Kelecsínyben fölvinni minden különös gazda, akar marhás, akar gyalog légyen, köteleztetik esztendőnként. Ezeken kívül tizenkét száz kéve nádat vágunk és az hová parancsolja az méltóságos uraság, oda szállítjuk.