Holopcev Péter - Irha Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc - Hortobágy 1952-1953 - Borsodi Levéltári Füzetek 42. (Miskolc, 2003)

A „SZOCIÁLIS TÁBOR" - A „telepesek"

nem egyeznek. Összehasonlítottuk a többi tábor jelentéseivel is, és azt tapasztaltuk, hogy nem pontosak az adminisztrált adatok. Összesen két telep jelentése volt csak helyesen vezetve, a többi esetében az összlétszám nem egyezett meg az alatta tételesen felsorolásra kerülő munkaképes, illetve munkaképtelen férfiak és nők, valamint a 16 éven aluli gyermekek számával. A két, helyesen leadminisztrált tanya éppen a legnagyobb (Ebes) és a legkisebb (Mihályhalma) tanya volt. A foglalkozási összetételt tekintve lényeges különbség figyelhető meg, milyen településről hurcolták el a személyeket. A falusi társadalom jellegzetes képét találjuk az alföldi településeknél, többségük földműves, gazdálkodó, elvétve találunk tisztviselőket, iparosokat, munkásokat. A nyugati határszélről kitelepítettek között már feltűnnek ipari munkások is, ők elsősorban bányászok. A városok esetében ugyanúgy mint Miskolcon, elsősorban a tisztviselőket, értelmiségi foglalkozásúakat vitték el.

237 A munka kép telének aránya - beleértve a gyerekeket is hasonló, mint a miskolci kitelepítetteknél. A telepesek koröszszetétele vegyes, de feltűnően sok az idős személy és a gyermek.

238 A felnőttek 16,3 %-a 60 év feletti, a teljes létszám 20,1 %-a gyermek vagy tanuló. így a tábor egyharmada normál esetben nem végezhetett volna munkát. Ez az arány viszont változott, hiszen 1953 márciusáig 64 gyermeket és 19 többnyire időskorú felnőttet engedtek el a táborból. Az állandó létszámot módosította még az egyes táborok közötti vándorlás, áthelyezés is. A névjegyzékek alapján a kitelepítés idején 8 gyermek született a debreceni kórházban és 14 fő halt meg. Közülük egy budapesti származású villamoskalauz bizonyítottan öngyilkos lett. Többen is megemlékeztek 237 22. sz. melléklet 238 22. sz. melléklet