Holopcev Péter - Irha Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc - Hortobágy 1952-1953 - Borsodi Levéltári Füzetek 42. (Miskolc, 2003)

A „SZOCIÁLIS TÁBOR" - A tábor krónikája

szükséges épületszerkezeti elemeit. Az ellenőrök itt is szabálytalanságokat tártak fel: az ablakkereteket nyersfaként számolták el, nem volt az árba beleszámítva a munkabér (igaz erről a telepesműhely külön számlát adott), nem számolták fel rá a gazdaság rezsijét sem és nem volt árkalkuláció. Február A legnehezebb hónap volt, a tartalékok elfogytak, munka nem volt, így a konyha is kevesebb pénzből tudta előállítani az ennivalót. Legtöbbször tarhonyát főztek, ami dohos volt, mert csak így tudtak nagyobb tételt olcsón venni Debrecenben. A fagyott krumpli és a bab ünnepi ételnek számított. A hónap végére már kimerült mindenki, de szerencsére 10 foknál hidegebb csak ritkán volt. A fázás és a gyenge koszt eredményeként egyre többen betegedtek meg és néhányan, akiket Debrecenbe vittek örökre ott maradtak a köztemetőben. Sz.A. is ott halt meg, a boncolásnál az orvosok a halál okaként; éhenhalást állapítottak meg. K.A., egy idősebb sovány hölgy is éhen halt a táborban. Sokakban már nem dolgozott az életösztön, feladták a kilátástalan harcot és nem ették meg a szinte moslékszerű és büdös ennivalót. Ez vezetett végső legyengülésükhöz. Nem volt elég a pénztelenség és az éhezés, újra békekölcsönt is jegyezniük kellett a nemkívánatos személyeknek. A műhelyben dolgozóknak 400 Ft, a mezei munkásoknak 300 Ft volt a taksa. Hárman megtagadták ezt, kifosztottságukra és szegénységükre hivatkozva. Őket kiállították a hidegben az őrszoba ajtaja elé, hogy gondolkozzanak, ketten estére feladták, ám É.S. nem engedett elveiből. Ezért számára elrendelték, hogy minden reggel 6 órakor, délben, este 6-kor és éjfélkor jelentkezzen az őrszoba előtt. Az egykori katonatiszt állhatatosan teljesítette az utasítást, a végén a rendőrök unták meg, hogy éjfélkor felzörgesse őket álmukból.