Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

ják, törvényt akart szolgáltatni Szliva Tamás részéről, azonban a szolgabíró nem jött el erre a határnapra. 2801. (1.462.) Semsey Ferenc úgyszintén bejegyeztette, hogy nem az ő mulasztása a dolog, hanem a szolgabíróé, akik az egyéb, reája bízott végrehajtásokkal lévén elfoglalva, a kitűzött határnapra nem tudott eljönni. 2802. (I. 462.) Kozmay Péter Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kozmay János (egregius) ellen, azért, mert a visszakövetelés után fogságba vetette azt a jobbágyot, akit az idéztető a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelően visszaköveteltetett tőle. 2803. (I. 462.) Szabó Bertalan, Szobonya László és Gatályi András (nobiles) protestációt terjesztett elő, azért, mert Csaholy Farkas megengedte Berettő possessio lakosainak, hogy marháikat és csordáikat Cseb és Gatály possessiók határára hajtsák, s ha csak az említett két possessio lakosai nem keltek volna fel a berettőiek ellen, akkor azok a protestálókra törtek volna és meg is ölték volna őket. - A nevezettek egyúttal el is tiltják Csaholy Farkast mind az erdőtől, mind pedig a szántóföldektől, amelyek az ő tulajdonában vannak. 2804. (I. 462.) Kozmay Péter protestációt terjeszt elő, azért, mert Kozmay János (egregius) megparancsolta az egyik jobbágyának, hogy miután a munkát befejezte, ne fizessen semmit a protestálónak, s ezáltal a nevezett Kozmay János a mondott jobbágyot elfoglalta a maga számára. 2805. Lónyay György Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Lónyay Péter ellen valamely törvénycikkelyek által is megszabott teher miatt; az idézett fél köteles előállítani két, Nagybári possessióban lakó jobbágyát is, név szerint Sós Andrást és Sós Pált. 2806. (I. 462.) Ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) protestációt terjeszt elő, amely szerint Szent Péter és Pál apostolok most elmúlt ünnepe (június 29-e) táján Sztankóczy Szaniszló nem tudni, mitől indíttatván rátört Nagy Jánosnak, tudniillik a protestáló fél egyik szervitorának a Sztankóc possessio határában fekvő szántóföldjére, s ott a nevezett szervitor ekéjéből hatalmasul kivétetvén az ekevasat, azt mind a mai napig magánál tartja. 2807. (I. 463.) Lónyay György bejegyeztette, hogy sem a szolgabíró és az esküdt a helyszínen, sem pedig itt, a törvényszék előtt nem ítélték őt semmiféle büntetésre annak okán, hogy nem engedelmeskedett volna valamilyen parancsnak, amelyet a Lónyay Péter által tőle a törvénycikkelyekben foglaltak szerint visszakövetelt jobbágy ügyében hoztak. 2808. (I. 463.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Thorma György (nobilis) jobbágya nem költözhet addig Eödönffy Ferenc földesurasága alá, amíg meg nem adja korábbi urának az egy hordó bort és amíg helyre nem állítja azt a pusztítást, amit az épületben tett. A bor egyébként, amelyet meg kell adnia, hat cseber és három icce.