Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)
2515. (I. 417.) Az alperes fél azt válaszolta, hogy mivel a mondott birtokrész zálogba adott jószág, ezért Kiskazsu possessio kellett, hogy legyen, nem pedig praedium. 2516. (I. 417.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: mivel nyilvánvaló, hogy ebben a vármegyében az egy Kazsun kívül nincsen más ilyen nevű possessio, ezért a felperest a possessióban, nem pedig a praediumban fekvő birtokrészbe kell beiktatni. 2517. (I. 417-418.) Az alperes fél a továbbiakban a következőket adja elő: a felperes asszony nem mondta meg, hogy melyik birtokrész miatt intette az alperes asszonyt, s az intésből az sem derül ki, hogy hány telket követel, s hogy ezek a telkek puszták-e, vagy pedig jobbágyok ülnek rajtuk. A mondott Kelecsény és Kazsu possessiókban ugyanis nem csupán az alperes birtokol, hanem más nemeseknek is vannak ott birtokrészeik. Ezenkívül azt is részleteznie kellett volna a felperes félnek, hogy a keresett birtokrész vajon napkelet, vagy napnyugat felől fekszik-e? Mivel pedig Csízy Pál mellett - aki unokájának mondja tudniillik magát a felperes - más, ugyancsak Csízy nevű nemesek is rendelkeztek ott birtokokkal, ezért az sem világos: csak a mondott Csízy Pál birtokrészeit keresi-e a felperes, vagy pedig másokét is? Mindezek a kérdések pedig megakadályozzák a törvényszéket az ítélethozatalban. Kassuhy György és Kassuhy Ferenc ugyanis, akik tudniillik az alperes felmenői, a Csízy-rész nevü birtok egy részét örökösödési jogon birtokolták, a másik részét pedig csere útján szerezték meg a Csízy-nemesektől, oly módon, hogy Csízy Pál fiainak: Csízy Lászlónak és Csízy Györgynek egy Mezőbénye possessióban fekvő birtokrészt adtak érte. - Mindazt, amit előadott, az alperes fél készen áll oklevelekkel is bizonyítani. 2518. (I. 418.) A fenti előterjesztésre a felperes fél azt válaszolja, hogy ő azt a birtokrészt keresi, amely jószágokat az édesanyja, Dorottya aszszony adott zálogba. Arra is felhívja továbbá az alperes figyelmét, hogy ha oklevelekkel akar bizonyítani, akkor ne itt, a vármegye törvényszéke előtt bizonyítson, hanem ahogyan korábban megígérte, a királyi táblán. 2519. (I. 418.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: a keresett birtokrészeket oly módon kell visszaadni, hogy a felperes ne fizessen értük semmit, s ezenfelül az alperest a birtokok értékével egyenlő pénzbüntetésben is el kell marasztalni. - Az ítéletlevélért a felperes fél letette az 50 dénárt. Az alperes fél pedig megfellebbezte az ítéletet és letette a fellebbezésért fizetendő 11 dénárt. 2520. (I. 418.) Pongrácz Mátyás (egregius) felhívja az alispán urat a nemesek és a nem nemesek ellen egyaránt, akik tudniillik nem engedelmeskedtek az alispáni pecsétnek. 2521. (I. 419.) Sztáray Antal prokurátort vallott. 176
