Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

illetékesek tiltakoztak e rágalom ellen, ám a rendőrség vezetését leváltották (1946), s a főispánt (Oszip István) e miatt nyugdíjazták 1947-ben. Miskolc, 1956 1956. október 23 - november 4. a szabadságharc és forradalom mámoros hete. Aztán még 4 nap; már a „hogyan tovább?", a „Ki kit győz le?" szorongó fél hete, - és negyedikétől már a visszahullás, a megszállás, a szervilis függőség, a kétségbeesett segélykiáltás fuldokló állapota, az „átkos" mindennapok, a Rákosi korszaknál is riasztóbb diktatúra gőzölgő tél vihara szakadt az országra. Mint akkor, 107 éve éppen, 1849 őszén-telén. Mondhatta volna Vörösmarty most is: „A vész kitört. / Vérfagylaló keze / Emberfejekkel labdázott az égre, / Emberszívekben dúltak lábai..." És idézhetnék az Eló'szó-t végig, A vén cigány-t akár, a sorspárhuzam úgy is megállana: 56 olyan, mint 48. Az a hét, az a mámoros októbervég olyan volt, mint '48 márciusa, s a november olyan, mint '49 ősze, mert hát - akkor is orosz volt az orosz, s az orosz barátság legendája akkor is - dajkamese volt, mint anno dacumal a Guszevlegenda... (Lásd ott!) Hogy is kezdődött? Petőfivel - most is ... Petőfi nevével, a Petőfi Körben indult most is. A fővárosban, de Miskolcon is: az akkoriban avatott Avas kávéházban (Pilvax volt ez is: azzá képzeltek-költöttek maguknak a Kilátó írói-költői), ahol a hivatalos pártlappal (Észak-magyarország) csatázva lelkesedtek a pártszerűtlen - sőt: pártellenes! - gondolatok szabadszájúságában; hogy lám, lehet, hogy merhető igazat is írni. Aztán az Egyetem meg a Dimávag. Az egyetemen 22-én megalakul az ország „első" - valójában csak második - diákparlamentje, ahol „összehozzák" a 11 pontot (csak épphogy nem 12!), amelyekben (elsőként merik az országban!) követelik a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét. Másnap, a DIMÁVAG pártbizottságán (még csak „szabad pártnap" keretében tervezve) 17 pontos Kiáltvány-x szerkesztenek,