Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Tárgy- és időjegyzék

1928. május 5-én leplezték le a Tízeshonvéd utcai (akkor) csendőrlaktanya falában elhelyezett emléktáblát. Ez év május 6-tól hívták az utcát Tízeshonvéd utcának. 1849. május 6-án Miskolcon is függetlenségi örömünnep volt. Népgyűlésen olvasták fel a Függetlenségi Nyilatkozatot, Szemere Bertalan háza előtt fáklyás felvonulással tisztelegtek. (Búcsúztatták a minisztériumok vezetésével megbízott politikust, aki 1848. december 16-a óta volt Felső-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosa.) 1938. május 7-én az ózdi vasgyárban a Luci bányáról érkezett vasércszállítmányban röplapokat találtak. A „No pasaran!" (Nem törnek át!) feliratú kiáltványokat a CSKOP és a CSSZDP medzevi szervezetei küldték Ózdra azzal a felhívással, hogy május elsején egységesen tüntessenek a fasizmus ellen. 1841. május 7-én 11 óra tájban vihar volt Miskolcon. A „ménkő" a mindszenti parókiába csapott: a tető leégett, a harangok leestek, de nem olvadtak el. 1848. május 8-án volt az utolsó (rendi értelemben vett) megyegyűlés Miskolcon. Ekkor iktatták be főispáni tisztébe br. Vay Lajost. 1927. május 8-án újságcikk (Miskolci Napló) közli, hogy Csonka-Magyarország első vidéki orgonája a miskolci zeneiskolában épült fel. Angeszter J. és Fiai, világhírű pécsi magyar cég készítette, a beszerelés és orgonaépítés munkáit Murt Mátyás és Weich György szerelők, a hangolást Lorenz János végezték. Az orgona díszes szekrénye Molnár Ferenc budapesti műintézetében készült. 1849. május 9-én töltötték be a szirmabesenyői és a dédesi képviselői állásokat. Az előbbiben Klapka Györgyöt, az utóbbiban Görgey Artúrt választották meg. 1949. május 9-én beomlott a Baross-aknai alagút. A balesetben 9 bányász esett áldozatul. 1909. május 11-én engedélyezte a király Miskolc címerviselését.