Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

rainak" vélte a komrnunizmus bevezetését. Áprilisban, a tanácsválasztások után ő lesz a 20 tagú intézőbizottság elnöke. S mint ilyennek, itt is volt egy zseniális „húzása": a megromlott „fehér pénz" helyett (melyet a kereskedelem már nem fogadott el) szükségpénzt adott ki 1, 2, 10 és 20 koronás címletekben. Fedezetéül előírta a 2.000 korona értéken felüli ékszerkészlet beszolgáltatását. Sokan vádolták a bukás után azzal, hogy elsikkasztotta az ékszereket. Nos ezeket a volt direktórium augusztus 11-én hiánytalanul visszaszolgáltatta tulajdonosaiknak. Nem véletlen, hogy a fehérterror törvényszéke előtt (mert augusztus 1-től 7 hónapig börtönben, 1 hónapig pedig Hajmáskéren internálótáborban robotolt) és 1920. április 27-én az ún. ötös bizottság előtt másodszor is felmentik „tizenkilences bűnei"nek felelőssége alól. E felmentéseket, és - jellegzetesen szocdem bolsevizmusellenségét (no meg Borbély-Maczky tízes honvéd barátságát) nem bocsátotta meg a „második proletárdiktatúra". S azt sem, hogy 1922—1939-ig volt szocdem-programmal Miskolc országgyűlési képviselője. Mint képviselő radikális ellenzéki, sőt forradalmi demokrata és vakmerő antifasiszta volt. A Bethlen-, majd a Gömbös-, illetve a Darányi-kormány politikájának harcos kritikusa, a nyilas „ébredők"-nek a tettlegességig merész ellensége volt (Meskó Zoltánnal a ház folyosóján, Festetich Sándor gróffal a Korona előcsarnokában verekedett össze.) 1945. után 47-ig belügyminisztériumi államtitkár, majd az Országos Erdészeti Felügyelőség vezetője lesz. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönzik, 1955-ban szabadult, és 1964. december 26.-án (miután rehabilitálták) Halásziban halt meg. Felesége 1920tól több mint másfél évtizeden át volt a városi és falusi szociáldemokrata nőmozgalom vezéregyénisége. Győri kapui házuk gyakran volt találkozóhelye a város baloldali értelmiségének. 1944. január 15-én halt meg.