Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Adhatok azonban kegyednek erőteljes férfikorral egy nevet, ... egy házi kört, ... és hű szívet..." stb. És jött az udvarias apai elutasítás: a család „Jelen állása nem olynemű, mely ön kitűnő tehetségeinek és érdemeinek megfelelne." Xantus feljajdul lelki bánatában és - világgá megy; de most ellenkező irányba, Kelet-Ázsiába, ahol a malájok állatvilágát és néprajzát kutatja. És mit ad Isten! Jáva szigetén találkozik egy Doleschall Lajos nevű orvossal (a miskolci orvos öccsével), aki sok láda értékkel gazdagította addig is a Nemzeti Múzeum leletanyagát. Xantus 1870. november 3.-án tér haza. Itthon (1872-ben, március 5-étől) a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának első igazgatója lesz. Gabriella még nem ment férjhez, némi -bűntudatot érez az elutasítás miatt, azért levelekben közeledik, de most Xantus utasítja el. Tudósunk Tátrafüredre megy pihenni, s ott (véletlen vagy spekuláció!) az illatos „tenyerek" és csobogó források sziklás ösvényein szembetalálkoznak és ím, feltüzelnek a régi vágyak. 1873. október 22.-én Miskolcon tartják az esküvőt. Az újonnan épült Doleschall-kúria (ma a Városi Szabó Lőrinc könyvtár) örömes fénymámorban úszott. A fiatalok Pesten élnek. Gábris nagy szalont tart: Estélyek és vendégeskedések sora ingerli a magányra vágyó tudóst. Gábris februárban már áldott állapotba kerül, az ingerlékeny asszonyka gyakran van itthon, Miskolcon. („Igen kérném kedves ipam uramat, Gábrissal jelenleg szigorúan vagy keményen nem beszélni".) Gábris itthon és otthon (fenn a fővárosban) társaságot keres, kacérkodik (de nem hűtlen!), s a férj veszedelmesen féltékeny. Az öthónapos házasság megszakad, Gábris hazaköltözik, 1874. december 12.-én hivatalosan elválnak, miután (augusztus 2-án megszületett Gábor fiúk. Xantus 1894-ben december 13.-án halt meg. Elborult elméjével arannyá akarta változtatni a dolgokat, hogy segítsen Magyarország szegényein. Gábris 1923-ban, 76 éves korában, nyomorúságos körülmények között fejezte be életét. Férje nevét haláláig viselte, nem ment férjhez, nyugdíjat nem kapott, alkalmi írásokból, visszaemlékezésekből (Vasárnapi Újság, miskolci és temesvári lapok stb.) tengette életét.