Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

propagandája, seregszemléje volt más vidéki városok (Szeged, Debrecen, Kecskemét, Sopron stb.) példáján az önálló városi létnek, az északi tájcentrum életképességének bizonyítékaként. Fáklyás csónakázás a lillafüredi tavon, katonazenekarok hangversenye az Avason, fellobogózott házak, utcák, emlékműavatás a MÁV Üzletvezetöség székházán, sportünnepélyek, fodrászverseny, kiállítások (baromfi-, házinyúl- és galamb kiállítás), divatrevü, íróhét stb. mind a helyi gazdasági és szellemi élet fejlödó'képességét, versenyképességét igazolta - a fővárossal, a „bűnös vízfejjel" szemben. Volt ebben virtus, önpukkasztó patrióta gőg, vidéki csakazértis-verseny is, de végső soron volt benne nemes ösztöke a gazdasági-szellemi lét termelékenységére. A harmadik Miskolci Hét (1938) elmaradt a fegyverkezési program hadikiadásai miatt. Augusztus 2-9-ről október 2-9-re halasztották, októberben pedig le is vették a napirendről. 1939-ben a kormányzat már kihúzta a költségvetésből a Miskolci Hét tervezetét, a szanálásra való hivatkozással. (Ezzel a háborús évekre el is vetették gondját a Miskolci Het-eknek.) 1947-ben, augusztus 5-15-én felújítják a helyi értékek propagandáját. Augusztus 1-vel indult a 3 éves terv; ennek keretében 200.000 forintos támogatást kapott a „kommunista kisipar". Ekkor is a kath. gimnázium volt a rendezvény székhelye (kiállítás és vásár, MSZBT kultúrműsor, kertészeti kiállítás, író-olvasó találkozók) Madarász Emil, Illés Béla, Háy Gyula) az Avas „fényárban" úszott, Rónai Sándor (kereskedelmi és közlekedési miniszter) és Mihályffy Ernő (tájékoztatási miniszter) vezérelték a rendezvényt. Már itt háttérbe szorult a gazdasági propaganda a politikai mozgalom (a hároméves terv és a választások) mögött. A magánszektor fokozatos „elhalásával" jelentőségét is vesztette a helyi ipari vásár, s az alkalom (augusztus), az alkotmánynap és az országos munkaversenyek kampányfeladatai kiszorították a Miskolci Hetek seregszemléit, így homályosult el jelentősége 1948-ban is a VIT- és a centenáris ünnepségek miatt. Csak 1957-ben (július 2.) újították fel a szép helyi hagyományt; ezúttal azonban csak egy kulturális ünnep fémjeléül. Ekkor avatták fel Herman Ottó szobrát, nyitottak grafikai biennálét, s tartottak a színházban ünnepi díszelőadást (Antigoné). Az új gazdasági mec-