Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

faj: gerle (a Királykút és a Szilvásvölgyben), vadgalamb (Jávorkúton) és székácsmadár (a Lusta-völgyben) található, de a hámori erdész lakát (Fehérkőlápa és a Puskaporos-szikla között) éppenhogy elkerüli a vadgalamb. S a sziklagörgető vita egy fél éven át tart, életre-halálra megy, legalábbis Herman Ottó szerint, aki odanyilatkozik, hogy „a perirat egyikünk halálával fog végződni!" Most már csak mosolygunk ezen a vitán: a költészet és a tudományán ilyen dezantropomorf szembeállításán! (Persze, hogy Gyulainak és Lévaynak volt igaza!) Az orosz seregek Miskolcon Paskievics az 1831-es lengyel felkelés leveréséért kapta a „Varsó hercege" címet. A Miskolcra bevonuló seregek élén mellette lovagol a cár fia, Konstantin herceg is. Az orosz seregek „rémítő cholerát" hoztak magukkal. A magánházakon kívül „a tanodák, iparosok áruszínei betegekkel teltek meg", s az elhullottakat a görögök tetemvári, a reformátusok sírkertjébe, a Mindszenti temetőbe (a kavicsos domb mellé) és a szántóföldeken hantolták el. A források szerint ezrével hullottak a katonák. A kolera terjedését nagyban elősegítette az élelemhiány és a tisztátalanság. Nyár lévén, a nyers uborkát, és a tököt a földből ették. A vetések (aratás idején!) a hadak által letarolva, nagy kenyérhiány dúlt, s a környékről összerekvirált kenyeret a Muszkás oldalban (tán épp innen a neve!), az ún. Kenyérmezőn raktározták fel. Az orosz seregek elől menekült polgárok és nemzetőrök a Hámor fölötti Bükkségben verődtek össze. (Ezekre a „bükki gerillákra" emlékezik Herman Ottó és Ruttkay Imre, volt honvédhadnagy is. Tapolcán portyázva - így Ruttkay - 2 orosz tisztet fogtak. Az egyik épp egy orosz tábornok testvére volt. A tábornok az oroszbérenc miskolci főbírót, László Józsefet küldte hozzájuk: ha a foglyoknak haja szála görbül, felégetik a várost. Spányik százados, a gerillák vezére megüzente: a generális maga jöjjön a foglyokért. Másnap a tábornokot szívesen látták, s az örült, hogy a foglyokkal jól bántak. Július 7-én, a cár születésnapján a tábornok viszonozta a vendéglátást. (Ruttkay a bukás után visszatért Hámorba, vele egy