Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

ben a polgárasszonyok sütöttek. A kocsmasátorban ászokra rakott 10 akós hordókban állt a bodóhegyi híres, meg a csati vinkó. 1890 után aztán május elseje a munkásmozgalom nemzetközi ünnepe lett. 1891-ben már üldözik e munkásmajálisokat. A munkából igazolatlanul hiányzókat a munkaadók elbocsátják, s csak 8 napos szünet után, (idegen munkaadók csak 4 hét után) vehették vissza a tüntetőket. Az első miskolci május elsejét 1892-ben ünnepelhették. A millenniumi években különös gonddal tiltották a májusi ünnepléseket. 1902-ben a tilalom ellenére tüntető munkásokat kardlappal verték szét a huszár-szakasszal megerősített városi rendőrök. 1917-ig főszolgabírók és polgármesterek a katonasággal karöltve hiúsítottak meg minden ünnepi kezdeményezést. 1917. május elsején (a kiterjedt háborúellenes mozgalom hatására) Miskolc és Diósgyőr együtt ünnepelt a vasgyárban is szünetelt a munka. (Ez volt az első szabad május elseje Miskolcon.) 1919. május 1-én a cseh megszállás söpörte el a nagyszabású előkészületeket. 1920-tól előzetes készültséggel és tilalmakkal akadályozták a munkások ünneplését, így a Horthy-korszakban minden május elseje osztályharcos demonstráció volt. A Mexikó-völgyben, a Bedegvölgyben családi kirándulásnak álcázott összejöveteleken hallgatták a (leginkább) szocdem munkásokból szervezett tüntetők a fővárosi-központi előadók tájékoztatásait. E munkás-majálisok ellensúlyozására május elsején indult az avasi pincézés nyári szezonja. Ekkor nyitottak a felújított, frissen festett avasi vendéglők, s ekkortól cigányzenétől zengett, és friss ebédek illatával csalogatott az Avas. Miskolc megszállása Az 1919. április 30-án éjjel a szedésben volt Miskolczi Napló négy oldala még az „örökre emlékezetesre" tervezett május elsejei programmal telt meg, de a lap 5. oldala már a város átadásáról tudósít. (E május elsejei ünnepségen nevezték volna el a népkerti játszóteret Lenin térnek.) Április 30-án este 8 órakor indult a „palamentér" küldöttség (Szentpály polgármester, Hodobay h. polgármester, Dévényi Miklós közig, biztos és Mauks Sándor di-