Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)
Apropók
ben (211 pályázó közül) elnyeri a királyné magánhegedűsi állását. Innen hosszabb időket tölt Victor Hugo társaságában (Guernseyben), mígnem 1860-ban amnesztiát kap, s hazatér. Itthon 15 éven át volt a magyar zenei élet egyik úttörője; hazai és külföldi hangversenypódiumok ünnepelt sztárja. Görgey hegedűséből így lesz „a nemzet hegedűse". Fennkölt allűrjeiről - később általa is szégyellt - legendák születtek Miskolcon is. Egyik miskolci hangversenyét szülővárosa mámoros lelkesedéssel ünnepelte. A koncert után a város egyik legelőkelőbb családja estélyt adott a tiszteletére. A mester jön, megáll a terem közepén és rámutat a faliórára: - Állítsák meg és rontsák el a szerkezetét. Örökre ezt az órát mutassa, amelyben én idejöttem. Aztán a bókoló háziasszony elé lépett, és csókra nyújtotta neki fehérkesztyűs kezét. A háziasszony azonban feltalálta magát: - Kedves Reményi úr, nagyon sajnálom, de nem gombolhatom be a kesztyűjét, mert magamnak is kesztyű van a kezemen. De majd segítünk rajta. A szobalány mindjárt hoz gombolót és be is gombolja vele a kesztyűjét. - Nem kell! - szólt a mester fölényesen, és sarkon fordulva távozott. (A legenda alkalmasint a háziasszony előadásából ered.) E hangverseny utáni napokban volt hivatalos Fáy Antal nagybirtokos, híres lovas és zeneszerző házához, ahol a házigazda bájos Gizella lányában lelte meg hűséges élettársát. A házikisasszony elfogódott zongorajátéka után Reményi a „Repülj fecském" és az „Ezt a kerek erdőt járom én" kezdetű dalokban vallott szerelmet. Reményi 1870-ben a Nemzeti Színház első hegedűse, '79-ben (családját Párizsban hagyva) bejárta az egész világot Új-Zélandtól Japánig. 1890-ben még hazatért, 1891. február 22-én tartja Miskolcon utolsó hangversenyét, 1893-ban New Yorkba költözött. 1898ban Szent Istvánról komponálta (előbb megálmodott) királyhimnuszát (szerinte: élete főművét). Ezt március 15-én a New York-i magyar egylet hangversenyén adták elő - nagy sikerrel. Halála is művészhalál volt. 1898. május 16-án a chicagói műkedvelők hangversenyén izzó tapsviharban ünnepelték. E tisztes hangzavarban hirtelen térdre hanyatlott, s már elüvegesedett sze-