Hideg Ágnes: Borsodi földrajzi évkönyv. Repertórium - Borsodi Levéltári Füzetek 38. (Miskolc, 2001)

Előszó

ELŐSZÓ 1957-ben a Magyar Földrajzi Társaság Miskolci Osztálya alakuló és programalkotó közgyűlésén határoztunk arról, hogy a megyei tájkutató munka és az írásos ismeretterjesztés fellendítése érdekében évkönyv-sorozatot indítunk. Úgy gondoltuk, hogy az évkönyv - pótolva a földrajzi tudományos műhely (tanszék vagy kutatóhely) hiányát maga köré gyűjti azokat a földrajztanárokat és a rokontudományok művelőit, akik kutatómunkájukkal szeretnének hozzájárulni Miskolc és a megye földrajzi megismeréséhez. Kezdeményezésünk olyan időben történt, amikor a lokális értékek, hagyományok és a nemzeti identitástudat ápolása ellentétes volt a politika törekvéseivel. Szülőföldünk, élet- és mozgásterünk tudományos feltárásával és népszerűsítésével az itt élő emberek hazaszeretetének elmélyítését, önismeretük és a tájhoz kötődésük erősítését kívántuk szolgálni. Szándékainkat és teljesítményeinket a geográfus berkekben pozitívan fogadták, elismerték és támogatták. Terveink többé-kevésbé valóra váltak, igaz a vártnál szerényebb mértékben, de nem lebecsülendő eredménnyel. Figyelembe kell venni, hogy az induláskor (1958) a feladathoz képest kevesen voltunk és közülünk csak néhányan, pl. Jakucs László és Peja Győző rendelkeztek korábbi kutatási tapasztalatokkal és tudományos eredményekkel. A megye természeti tájairól és az emberi munka földrajzáról az évkönyv előtt alig jelentek meg geográfiai leírások. Egyes tájakról, mint pl. a Csereháti-dombvidék, a Harangod, a Zempléni-hegység vagy a Bodrog- és Taktaköz, a hazánk földrajzával foglalkozó régi könyvekben, a vármegyei monográfiákban csak néhány soros jellemzések találhatók, így az évkönyv-sorozatban megjelent tanulmányok sok esetben az első összefoglalásai egy-egy kistáj természetföldrajzának, a