Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

Ajánlás A Rákóczi név hallatán automatikusan a nagy fejedelem, II Rákóczi Ferenc jut eszünkbe, aki különösen hétéves szabadságharcával a hazai és az európai történelem fontos személyévé vált. Az aktív közszereplésnek a fejedelem esetében komoly családi hagyományai voltak, nemcsak apai, hanem anyai ágon, a Zrínyiek révén is. Ki ne ismerné Zrínyi Miklós, a kivégzett Péter és az I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre özvegyeként Munkács várát védő Zrínyi Ilona nevét. Ezzel a híres családdal egyesült a 17. század második felében az akkor már európai rangú Rákóczi család. A Rákócziak története ekkor még mindössze néhány évtizedet jelentett a magyar arisztokraták között, hiszen a bárói rangot a dinasztia megalapítója, Zsigmond 1588-as szikszói győzelme után nyerte el. Ugyancsak ő volt az, aki a hatalomhoz feltétlenül szükséges birtokállomány gyarapításában jelentős sikereket ért el. Birtokainak központja egy ideig városunk volt, a történelmi hagyomány éppen ezért „szerencsi" Rákócziként tartja számon. Innen indult azon az úton, amely - igaz, csak egy évre - már őt is az erdélyi fejedelmi székhez juttatta. Utódai nemcsak méltónak bizonyultak a dinasztiaalapító örökségére, folytatva a birtokgyarapítást és a család hatalmának kiterjesztését, de sok esetben túl is léptek Zsigmond elképzelésein. A jelen kötetben szereplő I. Rákóczi György nemcsak Magyarország legnagyobb főurává lett, hanem Európa nagyjai között is előkelő helyet foglalt el. Tevékenysége, politikusi nagysága alapján joggal nevezhetjük a család - II. Rákóczi Ferenc mellett - legkiemelkedőbb tagjának.