Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

szolgálni és kedveskedni kegyelmeteknek, el nem mulatjuk. Melyre ugyan kegyelmeteknek magunkat obiigaljuk is."

37 A fejedelemmel és családjával meglévő, hagyományosan jó viszony ápolására a vármegyét nemcsak a hatalommal szembeni ésszerű magatartás ösztönözte. A dinasztia-alapító Rákóczi Zsigmond jóvoltából a család a borsodiaknak főispánokat és fokozatosan európai jelentőségű arisztokratákat adott. A már meglévő szoros és jó kapcsolat György fejedelemmé választásával csak növekedett. Az uralkodóként is a nemesi és általában a magyar nemzeti érdekeket képviselő Rákóczi a 16. század közepe óta tartó többnyire háborús viszonyok között viszonylagos védettséget biztosított FelsőMagyarország, így Borsod vármegye számára is. Nemcsak a Habsburg-udvar, de a török ellenében is sikerült óvnia a térséget. Mindez biztosította számára a tényleges támogatottságot, ami szintén hozzájárult politikájának és hadjáratának sikereihez. Bár a hadjárat idején - mint láttuk -voltak kisebb-nagyobb problémák az igények teljesítése körül, a fejedelem által biztosított védelem és a terhek lényeges csökkenése következtében Borsod és I. Rákóczi György kapcsolatai szorosak, pozitívak maradtak. Érthető, hogy a vármegye csak nehezen tette le a hűségesküt a királynak 1648 novemberében, amikor a szerződés értelmében visszakerült a királyi országrészhez.

38 37 Sárospatak, 1646. június 10. II. Rákóczi György levele Borsod vármegyéhez. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 5017b. XII. I. 31. sz. 38 Borovszky Samu: Borsod vármegye története 1909. 377. p.