Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)
rendelvén. Kegyelmeteket is akartuk vármegyéjül értésére adni, intimálván kegyelmesen, ki-ki kegyelmetek közül is jószágiban hirdettesse meg, celebráltassék mindenütt ott is az szerint az bőjtelés és isteni szolgálat." 21 Az 1645. december 16-án megkötött linzi béke értelmében Borsod vármegye a hét vármegye részeként hivatalosan ismét az erdélyi fejedelem fennhatósága alá került. Mire azonban a bizottság 1648-ban végzett az átadással, I. Rákóczi György életéből - így a vármegye és Erdély jogi egységéből - nem sok volt hátra. Mint már említettük, Borsod vármegye mind katonai, mind gazdasági szempontból aktívan részt vett az I. Rákóczi György által vezetett Habsburg-ellenes hadjáratban. A fejedelem azon igyekezett, hogy a települések hozzájárulását csak a legszükségesebb mértékben vegye igénybe. Elődeihez hasonlóan döntó'en élelmet, abrakot és jelentős mennyiségben igavonókat kért. A megye - annak ellenére, hogy a korábbi háborúk következtében lényegesen nehezebb helyzetben volt, mint az ország más területei - igyekezett teljesíteni az igényeket, miként kivette részét a hadsereg útvonalának, a hidak, utak járhatóságának biztosítását célzó munkákból is. Azonban arra is találtunk példát, hogy a fejedelmi igénylések teljesítése időnként nehezen és csupán többszöri felszólítás után történt meg. A megye nemcsak a követek küldésében nem mutatott kellő engedelmességet. Hasonlóan többszöri figyelmeztetésre volt szükség pl. az ónodi szolgálat teljesítése érdekében, hiszen: „úgy adaték értésünkre, hogy kegyelmetek a' mint megrendeltük volt Ónodban való szolgálatjokat, azt nem akarná praestálni s be nem járna, a' másik processus béli híveink penig bemenvén, eddig is praestálták az szolgálatot. [...] Avagy ha azt nem akarja, üljön fel viritim és jüjjön mellénk táborunkban s szolgáljon itt velünk együtt az haza közönsé21 Ecsed, 1645. augusztus 20. A fejedelem körlevele a megyékhez. B.-A.Z. M. Lt. IV. 501/b. II. I. 69.
