Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

kait is bírta.

3 Gazdagságának köszönhetően politikailag is meghatározó szerepet játszott megyénkben és a térségben. Bethlen Gábor hadjárata idején sikeresen szervezte az országrész fő- és köznemesi bázisát, 1619-től mint a fejedelem szövetségese, később mint felső-magyarországi főkapitánya. Az ekkoriban szerzett tapasztalatait uralkodása idején jelentősen hasznosíthatta, hiszen — követve nagy elődjét, ugyanakkor kihasználva a kialakult politikai helyzetet - 1644ben ő is megindította csapatait a Habsburgok ellen. Hadjáratában igényt tartott az itteniek politikai-katonai-gazdasági támogatására, aminek köszönhetően a már korábban, mint főúrral meglévő szoros kapcsolatokat most fejedelemként is elmélyítette, felélénkítette. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a fejedelem miért várt olyan sokáig a hadjárat megindításával, hiszen az elégedetlenség már évtizedek óta adott volt, csakúgy, mint a korábban már említett, Erdély és a felkelés számára kedvező körülmények. A válasz a harmincéves háború alakulásában keresendő. Anikor 1642-ben Torstenson svéd hadvezér betört Morvaországba, a svédek számára szükségessé vált Erdély beavatkozása, a magyar hadszíntér megnyitása. A megkötött szerződés értelmében I. Rákóczi György megkezdte az előkészületeket és 1643-ban útnak indította követeit, hogy a hadba lépéshez elnyerje a Porta engedélyét.

4 Valójában az engedély megszerzése puszta formalitás volt, a hadjárat folyamán - csakúgy, mint 1636-ban - Rákóczi figyelmen kívül hagyta a török vélekedését. Ezzel ellentétben szervező munkájában jelentős súlyt helyezett a küzdelem idején stratégiai-politikai szempontból még inkább kulcsfontosságúvá vált Felső-Magyarországra, benne Borsod vármegyére. A követjárás a megye és a fejedelem között gyakorivá vált, a levelek sokasága 3 Falussy József: A „szerencsi" Rákóczi. In: HOM Ék. XXVII. 1988. 341357. p. 4 Marosi Endre - Nagy László: Erdélyi fejedelmek a Habsburg-ellenes harcok élén. In: Magyarország hadtörténete. 1984. I. köt. 266. p.