Csorba Csaba: Gömör vármegye katonai leírása, 1780-as évek - Borsodi Levéltári Füzetek 34. (Miskolc, 1993)

Gömör vármegye a 18. század végén (Csorba Csaba)

* * * Gömör történeti kutatását jelentősen megnehezíti az a tény, hogy a trianoni békeszerződés a vármegyét kettévágta. Nagyobbik fele egykori székhelyével együtt Szlovákiához tartozik. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy a megye levéltára is Szlovákiában maradt, jelenleg Besztercebányán őrzik. Évtizedeken át a kutatás meglehetősen nehézkes volt, bár mikrofilmezés révén legalább a közgyűlési jegyzőkönyvek és válogatott irategyüttesek hozzáférhetővé váltak a Magyar Országos Levéltár Filmtárában, azonban ez az anyagnak csak elenyésző töredéke.

31 A községi iratanyag (a magyarországhoz tartozó községeké) 1944/45-ben s az azt követő években nagyreszt elpusztult. Némi viszontagságok árán többé-kevésbé megmaradt viszont az egyházközségek iratanyaga, melynek feltárását e kötet szerkesztőjének vezetésével és kezdeményezésére megkezdték a megyei levéltár munkatársai, azonban a munka félbemaradt. Szentsimon (rk.), Alsószuha (réf.), Zádorfalva (réf.), Szuhafő (réf.), Imola (réf.), Sajópüspöki (rk.), Putnok (rk. és réf.), Kelemér (ref), Zubogy (réf.), Ragály (réf.), Trizs (ref.) iratanyagát sikerült már eddig átnézni és jegyzékeim.

32 Országos kutatási terv keretén belül megkezdődött Gömör vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek feltárása is.

33 Gömör néprajzához hasonlóan Gömör történeti kutatása is átfogó szervezést igényelne. IIa Bálint monográfiája egyrészt nem aknázta ki a teljes forrásanyagot (elsősorban az etnikai változások nyomon követésére törekedett), másrészt az 1773 utáni több mint két évszázad történetéről nincs összefoglaló áttekintés. Az összeírások és leltárak közzététele,

34 a Mária Terézia korabeli úrbéri kérdőpontok anyagának közlése és Pesty Frigyes helyKosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. köt. Bp. 1970. 307-310. Általában anyakönyveket, jegyzökönyveket, szamadáskönyveket, olykor canonica visitatio anyagát őrzik az egyházi irattárak, többnyire a 18. század második felétől kezdődően. l

Tóth Péter az 1571-1579 közötti jegyzőkönyvek valamennyi bejegyzésének tartalmi kivonatát (regesztáját) elkészítette (2449 db). Kiadása azonban elmaradt, mert bebizonyosodott, hogy ilyen teljességre törekvő közzététel az anyag terjedelme és jellege miatt nem célszerű. Nem támogatta ilyen meggondolások miatt a kiadást Ujváry Zoltán sem.