Csorba Csaba: Abaúj - Torna vármegye katonai leírása, 1780-as évek - Borsodi Levéltári Füzetek 33. (Miskolc, 1993)

Abaúj-Torna vármegye a 18. század végén (Csorba Csaba)

Nemesi udvarházat 35 településen tüntettek fel (lásd tárgymutató), s jó néhány kifejezetten nemesi község nagyszámú kúriájára nincs is külön utalás. A kastélyok száma a leírás szerint mindössze nyolc, holott ettől a valóságból jóval több volt, katonai szempontból azonban jónéhányat szintén nem méltattak figyelemre, vagy egyszerűen a kúriák közé soroltak. Enyicke esetében viszont hangsúlyozzák, hogy árok vette körül. Nem említik viszont a templomot körülvevő védőfalat pl. Hejce vagy Torna esetében. A több mint félszáz híd (bizonyára többnyire fahíd) mint vízilétesítmény, gondosan fol van jegyezve, viszont aligha hihető, hogy malom (vízimalom) mindössze 14 településen volt. A Hernádon hajómaimok is működhettek. Hogy mégis csak ennyi malmot vettek számba, annak nem az az oka, hogy a leírást végző tisztek nem járták be alaposan a területet (bár ez sem zárható ki), hanem inkább az, hogy a többi malom léte katonai szempontból - megítélésük szerint - közömbösnek minősült. S természetesen kérdés az is, hogy az egyes térképlapokon hány malmot jelölnek; ezt is össze kellene vetni a leírással. Hasonló okokból gyanakodhatunk arra, hogy a hét sörház, az egyetlen üveghuta, az öt vashámor és a négy gyógyfördő sem jelenti a teljességet. Bizonyos az is, hogy a megyében a fogadók száma is az említettnél (23) több lehetett. Világos, hogy a várromoknak sem tulajdonítottak túlzott jelentőséget, így mindössze 10 várról tudósítanak. E vonatkozásban is figyelembe veendők lennének a térképlapok! Az előbbiekben említetteket azért tartottuk fontosnak megjegyezni, hogy a leírást használó kutató számára világos legyen, mit várhat ettől a forrástól, mik az előnyei, mik a hiányai, nehogy kritikátlanul, pusztán ennek az alapján próbáljon képet alkotni a megye akkori állapotáról. A települések jellemzői nagyjából azonosak azzal, mint amit Zemplén vonatkozásában leírtunk. A falvakat a templom uralta, a nemesi lakóházak többsége szemre alig különbözött a jobbágyokétól, legfennebb a porta nagysága különítette el, de az sem mindig. A mezővárosok többsége sem volt más, mint bizonyos kiváltságokkal rendelkező falu, azaz falusias utcaképű település. A több, szilárdan épült kőházat talán nem véletlenül csak Gönc esetében hangsúlyozza a leírás (az ún. huszita-házak közül több ma is áll). Talán még Abaúj szántón lehettek erősebb kőházak, s természetesen Kassán. Kassa vonatkozásában egyébként a leírás rendkívül leegyszerűsítő, fontos részletekről nem ejt szót, a város építészeti képének bemutatását nagyon sommásan intézi el, ami akkor is feltűnő, ha tudjuk, hogy a leírót csakis a katonai szempontok motiválták. Az abaúji utak is hasonlók a borsodi és zempléni utakhoz, azaz általában csak az év bizonyos szakában jól járhatók. A patakok általában mocsarasak, többnyire csak hídon átjárhatók (főleg szekerek, ágyúk számára). Egyébként is sok a mocsár és ingovány.