Csorba Csaba: Zemplén vármegye katonai leírása, 1780-as évek - Borsodi Levéltári Füzetek 32. (Miskolc, 1990)
Zemplén a XVIII. század utolsó harmadában
de a többi ház s az utcák jellege nem különbözött a falusitól. Zemplén útjainak többsége kifejezetten rossz, nehezen, időszakosan járható. Árvíz rendszeresen a települések mintegy negyedétötödét fenyegette /vagy a bel- vagy a külterületet, vagy mindkettőt/. A települések mintegy negyede határában találunk mocsarat. Az említett hidak száma megközelíti a százat, de a kisebb patakokon, sőt nagyobb folyókon is a gázlók fontossága a hidakéval vetekedett. A nagyobb folyókon /Tisza, Bodrog/ nem is igen volt híd, csak gázló. Mivel a megye területe nagyrészt hegyes-dombos vidék, nem meglepő az, hogy különösen az északi részeken a határt az erdők uralják. De délen is kevés olyan település akadt, melynek határában ne lenne valamiféle erdő. Az összeírok - természetesen elsősorban katonai szempontból- az erdők minősítését sem mulasztották el általában. Az uralkodó fa a tölgy és a bükk. Feltűnően kevésszer említenek fenyőt. Sok a vegyes erdő, ahol a fafajtákat nem nevezték meg /ez némiképpen motiválhatja a képet/. Azt is külön jelentik, ahol magas- vagy alacsony törzsűek inkább a fák, utaltak a cserjés-bozótos részekre, az erdő járható- vagy járhatatlan voltára is. A települések jellegét a társadalmi összetétel is meghatározta. Erre támpontot kaphatunk a népességösszeírásból. A táblázatokból kiderül, hogy bár Zemplénben abszolút számban sok volt a pap /361/; ennél többet csak Biharban és Nyitrában találunk, az eloszlás a 452 település között rendkívül egyenlőtlen: a települések mintegy 40'í-ában /184/ egyáltalán nem működött pap. A nemesség számát tekintve Zemplén országos viszonylatban előkelő helyen állt. A nemesség a mezővárosokban és a déli rész nagyobb falvaiban élt elsősorban. A 452 település közül 213-ban /kb. 45 \l egyáltalán nem élt nemes /férfi/, s még további 45 településen a nemesek /férfiak/ száma 1-3 között váltakozott." 5 Mintegy félszáz településen, azaz a települések valamivel több mint 10 %-án volt jelentősebb számú nemesség. Nyilvánvaló, hog\ a megye politikai életében is ők voltak a hangadók. Kihatott ez a reformkori mozgalmakra, a gazdasági és kereskedelmi fejlődésre is a XIX. század első felében.