Csorba Csaba (szerk): Bosod vármegye katonai leírása 1780-as évek - Borsodi Levéltári Füzetek 31. (Miskolc, 1990)

Borsod vármegye a XVII. század végén

lembevételével vázlatos leírást adunk a megyéről, amely inkább kutatásra ösztönző felhívás, mintsem akárcsak vázlatos összegzés kívánna lenni .

A katonai országleírás a térképezés szerves része, ezért önmagában igazából nem is értékelhető s értelmezhető. Aki olvassa, annak azonnal szembetűnik egyenetlensége, egyes települések vonatkozásában viszonylagos adatgazdagsága, más esetben szembeszökő szűkszavúsága. Készítői láthatóan szigorúan tartották magukat az előírásokhoz, azaz csakis a katonai szempontokra voltak tekintettel (a polgári históri- kus nagy bánatára). Elsősorban a földrajzi táj változásait kutatók és a közlekedéstörténészek számára aranybánya az országleírás.

A hadsereg mozgatása szempontjából alapvető fontosságú volt a domborzatra vonatkozó megfigyelések rögzítése, különös tekintettel az uralkodó magaslatokra, ahonnan egy-egy jól elhelyezett üteg tűz alatt tarthatott bizonyos területeket. Az erdő helye, kiterjedése és jellege is el nem hanyagolható tényezőnek számított, ezért ezt is feltűnő részletességgel taglalták. Az erdészet-történet számára felbecsülhetetlen dokumentummá vált ennek révén az országleírás. Az utak jellege és állapota csakúgy fontos volt, mint a domborzata. A vízrajzi adatok, vízfolyásokon való átkelési lehetőségek, árvízveszély, mo- csarak-posványok részletes leírása, minősítése is részletezve került bele az országleírásba. A jelentősebb szilárd épületekre voltak csak tekintettel a települések vonatkozásában. Ez többnyire a templomot és a kastélyokat, néhány jobban megépített nemesi kúriát és városokban a jelentősebb polgárházakat jelentette. Az épületek pontosabb, részletezőbb leírására sehol nem tértek ki, templomoknál és kastélyoknál is legfeljebb azt említették meg, ha fal vette azokat körül.

Borsod vármegye XVIII. század végi természeti képére jellemző, hogy a hegyeket és a dombos vidéket kiterjedt erdők borították, elsősorban tölgyesek, bükkösök. Ezeken kívül jelentősek voltak az ártéri erdők is. A megye területén feltűnően sok volt a mocsár. Nemcsak sík vidéken, hanem dombos területeken is a vízfolyások (fo- lyók-patakok) környezetük egy részét elmocsarasították, rendszeresek voltak az áradások. Közlekedés szempontjából a gázlóknak és a

hidaknak igen nagy jelentőségük volt. A hidak többsége fahíd, a kő12

híd ritka, ilyet említenek Gelejnél és Ernődnél. A patakok és folyók malmokat hajtottak. Mónosbélnél a kis patak például nem kevesebb, mint hat malmot mozgatott!

99