Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén Vármegye Levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 30. (Sátoraljaújhely, 1990)

Ország-Gyűlésének, hanem épen az 1765dikinek Naplója volt, megtetszik onnan, mert Szirmay Tamás Antal ezen Diétán vala Fó Notáriusságán kívül Követünk, és onnan, hogy csak ezen kötetben lehetett olvasnunk a Bihari Követ Bárányi Gábor összveütődését a Palatínussal, melly itt Tacitusi lélekkel és tollal festetett; hogy csak ezen Kötetben mondathatott Personalis Koller felöl, ki, felejtvén személyének s hivatalának tekintetét, sűrű csókokkal hintegette-el a felgyúladott Palatínus kezeit prof usus in lacrymas, quas, rara felicitate, semper in potestate habebat. Ekkor tehát a könyv Archívumunknak kincsei köztt még meg volt. Ezekhez azt tehetem, hogy Archivárius Stenczel bennünket soha el nem hagyott, és hogy én, sem akkor sem azolta nem tudom hogy a könyvet akar Udv. Consiliárius Úr akár más valaki az Archívumból kikérette volna. A legalázatosabb tisztelettel maradok A Tekintetes Nemes Vármegyének Újhellytt, a Köz Gyűlés alatt, Július 6dikán 1812. alázatos hív szolgája: Kazinczy Ferencz." A július 7-én tartott közgyűlés megbízta Bernáth Jánost, hogy az ügyben vizsgálatot végezzen. A jelentést közölték: Kazinczy F. Levelezése X. 29-31.0. IV. 1001/d. Loc.193. No.543. 43. 1812. augusztus 17. Sátoraljaújhely Kazinczy Ferenc felszólalása a Zemplén megyei közgyűlésen a birtokostársak nevében is, hogy a borházakban szólómunkásokat ne engedjenek állandóan lakni: "Tekintetes Nemes Vármegye! Bölcs rendelése az a T. N. Vármegyének, hogy a szőlők alatt való úgy nevezett borházakban állandóul ott lakozók meg ne szenvedtessenek; mert nem képzelhetni olly moralitású embert, a ki megállja, hogy midőn a maga szőleje már meg vagyon szedve, de szomszédja még meg nem szedett, az idegen szőlőből gyümölcsöt, s midón télben fázik, onnan karót ne lopdosson. Azonban ez a rendelése a Tek. Nemes Vármegyének már feledékenységbe kezd menni, s én magam azon esetben látom magamat, hogy ez eránt panaszkodni kénytelen!tessem, minekutána az Újhelyi Köveshegyi szőlőm szomszédjában Néhai Szirmay Erzsébet Nénémnek maradékai embereiket egész háznépestül lakatják, s ezek szőlőmön keresztül útat törnek, terméseimet lopdossák, karómat égetik, a méhrajokat az én