Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén Vármegye Levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 30. (Sátoraljaújhely, 1990)

nak tartozása. Sokan a deákot óhajtják, mert, úgy mondják, a felülírásoknak a deák nyelv bevett nyelvek. De ez a nyelv a felülírásoknak nincs mindenütt egyedülbirtokában. Látjuk hogy Európában másutt is a hazai nyelvet szentelték az épületeknek s emlékeknek; a deákkal inkább csak a Tudományok épületeiken szoktak élni. Senki nem fog azon felakadni, ha Magyar Vármegye emlékén magyar felülírást látand: de sokan fel fognának, ha Magyarokhoz szólló, Magyaroknak állított emléken nem-magyar felülírás olvastatnék. Ámbár óhajtásunk az, hogy a Tek. Rendek ne deák hanem magyar felülírást parancsoljanak az emlék oldalára tétetni, benyújtjuk felülírásainkat mind a két nyelven, tisztelettel s azon fogadással, hogy eggyikének vagy másikának jóvá-hagyása örömünkre lészen ugyan, de megvetése hiúságunkat megsérteni nem fogja. Koronázzák-meg a Tek. Rendek ne a miénket, hanem azt, melly legjobbnak fog látszani. Berekesztésül a Tek. Rendek elébe eggy alázatos kérést teszünk: Minthogy a Mesterség dolgaiban tövises az ítélet, méltóztassanak a Tek. Rendek alázatos Véleményünket eggy újabb Deputatio ítéletére bízni. Ez válassza-meg az emléknek felülírásait és a rajzolatot s helyet, melly szerént és a hol ez az igen szép szándék a Tek.Rendeknek elhalhatatlan dicsőségekre végre hajtattassék. Maradunk alázatos hiv tisztelettel - Sátor-Alja-Újhelytt, a Köz-Gyűlés alatt, Octób. 16dikán 1809. A Tek.Rendeknek alázatos szolgáji: Gróf Dessewffy József és Kazinczy Ferencz kiküldött 'Táblabírák. " A jelentés további részében Kazinczy Ferenc az emlékoszlop rajzolatát adta, az egyes oldalakra kerülő latin és magyar nyelvű felírásokat közölte. Az emlékmű-tervezetről 1810. január 16-án tárgyalt a megyei közgyűlés, majd a megvalósulásig még több módosítás született. IV. 1001/d. Loc.206. No.390.