Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)
GIMNÁZIUMOK
diákjóléti intézmények igénybevételének odaítéléséről. Kijelölte a megvásárolandó taneszközöket és könyveket, választotta az osztályfőnököket, módszertani tanácskozásokat tartott a tanmenet megbeszélése céljából. Az ellenőrző tanácskozásokon megállapította az egyes tanulók előrehaladását és érdemjegyeit. A tanulók fegyelmi ügyeiben első fokon intézkedett. 185B-ban nyugdíjintézetet, 1871-ben tápintézetet hozott létre a miskolci református egyház a gimnázium mellett. A nyugdíjintézet 1896-ig állt fenn, tőkéjét ekkor a gimnázium fenntartási alapjához csatolták, a tanárok pedig beléptek a nem állami tanárok részére létesített nyugdíjintézetbe. A gimnáziumi önképzőkör 1859. december 4-én újjáalakult Kazinczy önképzőkör néven, Az 1924:XI.tc. alapján az iskola a reálgimnáziumok közé került, így a latin és német mellett angol nyelv és irodalom oktatás is indult. Ennek az iskolatípusnak a népszerűségét jól mutatja a következő tanévek egyre emelkedő tanulószáma. Az iskola 1936-ban felvette egykori tanulójának majd tanárának, Lévay Józsefnek a nevét. Az 1934:XI.tc. alapján az egységes gimnázium elnevezést kapta és a felszabadulásig változatlan szervezeti keretek között folytatta munkáját. A központi rendelkezések értelmében az 1945/46. tanévben megkezdődött az általános iskola kiépítése, aminek következtében a gimnázium alsó tagozata (I-IV. osztály) levált és két elemi iskolával egyesülve református általános iskolaként kezdett működni. Az iskola az államosítás után először nevét változtatja meg, majd 1953ban egyesült a korábbi katolikus gimnáziummal és Földes Ferenc Gimnázium néven működik tovább. A gimnázium feudális kori irataiból a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban csak elenyésző töredékek kerültek be, az anyakönyvek sorozata is csak 1818-tól kezdődik (ettől kezdve lényegében teljes); szálankénti átnézéssel kutathatók. A korábban már említett, 1706. évi iratpusztulást az 1940-es évek második felében újabb követte, így azok a dokumentumok, amelyekből 1885-ben megjelent iskolatörténetét írta Kovács Gábor, zömében már föl nem lelhetők. A Tiszáninneni Ref. Egyházkerület Levéltára (Sárospatak) őrzi a gimnázium feudális iratainak egy részét és zömében a XIX. század második felétől kezdődő iratanyagot; különösen az iskolatanácsi jegyzőkönyvi sorozat (17981850, 1887-1907) értékes,sok adatot tartalmaz az iskolára - főleg a XVIII. századból - a Zsoldos Benő-féle időrendbe sorolt dokumentumgyűjtemény, amely-