Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

tettel a nők sajátos hivatására, családi és társadalmi szerepére, egyetemi tanulmányokat folytatni nem kívánó leányok középfokú képzését" vállalta. Az eltérő típusú középiskolákat kívánta egységesíteni az 1934:11.tc. amely egyöntetűen gimnáziummá minősítette őket. A törvény újból szabályozza az egyházi hatóság alá tartozó iskoláknál az állami felügyelet formáit. E szerint a fenntartó illetékes hatósága állapítja meg a tantervet, dönt a tankönyvek használatáról is, de bevezetésükhöz szükséges a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulása. Ha a miniszter úgy látja, hogy ezek nem felelnek meg az országos tantervnek, a tanítás általános követelményeinek, vagy állam- és alkotmányellenesek, megtagadhatja hozzájárulását. Az 1935:6.tc. a közoktatásügyi igazgatásról már egyértelműen leszögezi, hogy "az egyházi hatóság alá tartozó középiskolákat... az illetékes egyházi hatóságok saját szabályaik szerint igazgatják." A vallás- és közoktatásügyi miniszter állami főfelügyeleti jogát a tankerületi főigazgató útján gyakorolta. A tankerületek beosztása a korszakban többször is változott. A tankerületi főigazgató hatáskörét és feladatait lásd részletesen a Református Gimnáziumnál . A felszabadulás után a 6650/1945. M.E.sz. rendelet életre hívta a nyolc osztályos általános iskolákat, ami a nyolcosztályos gimnázium megszűnéséhez vezetett. A gimnáziumok az 19aB/49-es tanév kezdetéig folyamatosan négy évfolyamúvá alakultak át. A felekezeti gimnáziumokat az 194B:XXXI1I.tc. alapján államosították. 1949 őszén minden középfokú iskolát gimnáziummá minősítettek át, így számuk hirtelen megnőtt (pedagógiai, zenei, ipari stb. gimnáziumok jöttek létre). Az eredeti gimnáziumi képzést folytató intézmények általános gimnázium néven működnek tovább, majd évekkel később többszöri módosítás után alakul ki mai oktatási-szervezeti struktúrájuk.