Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990)

Az oklevelek regesztái

felől az őrkanonok, kelet felől pedig a nemesek földje ütközik ÖSZT sze. Ezután a határvonal a Zokuthseed nevű patakhoz vagy forráshoz érkezik és ennek a partján is van két határjel: az észak felől való az őrkanonok, a dél felől való pedig a nemesek földjét jelzi. A Zokuthseed mentén a Barnod-hoz érkezik a továbbiakban és a Thiuisbukur-nak mondott berekhez, majd eljut egy nagy láphoz, vagyis réthez, amelyet közönségesen Fferthew-nek neveznek, s amelynek oldalán két határjel van: az észak felől való Kukuth falué, a dél felól való pedig a Czeberyenewrs-i nemeseké. Ennél a két határjelnél fejeződik be a két birtokot elválasztó új határvonal. A felek a határvonal megállapításán kívül abban is megegyeztek, hogy Péter őrkanonok úr officialisai, népei és jobbágyai, akik Kukuth faluban laknak, a jövőben a nevezett Barnod területén egészen a nagy Ffyzfa-ig vághatnak nádat és halászhatnak. Ezenkívül a Czeberyenewrs-i nemesek azt a földet, amely a fentebb említett hármas határjelnél van, nem zárhatják el a Kukuth-i jobbágyok elől és nem vehetik körül kerítéssel, hanem tartoznak biztosítani e jobbágyok marhái számára a szabad átjárást. Végezetül pedig kikötötték, hogy marháik és jobbágyaik marhái szabadon legelhetnek mindkét fél legelőin . Erősen rongált, vízfoltos és kopott, de restaurált hártyán, amelyen láthatóan a függőpecsét számára szolgáló bemetszések. Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 38. sz. Korábbi jelzete, provenienciaja ismeretlen; hátoldalán XVIII. századi feljegyzés olvasható: "Győri levelek A." 100. 1470. DECEMBER 17. BUDA Mátyás király patens formában kiadott kiváltságlevele, amelynek erejével hűséges szolgálataik jutalmaképpen és városuk fejlődése érdekében felmenti Gewncz mezőváros (oppidum) lakosait és polgárait minden királyi és egyéb, vízen vagy szárazon, saját személyük, állataik vagy árucikkeik után fizetni szokott vám alól. Egyúttal megparancsolja a királyi és az egyéb vámokat szedő ispánoknak, hogy a jövőben a nevezett mezővárosban lakók közül az ország egyetlen vámszedő helyén se merészeljenek senkit fizetésre kényszeríteni,