Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990)

Bevezetés

Hibásan jelölték meg az oklevél kiadóját például a 40. törzskönyvi számú oklevél esetében (Izabella királyné, 1540), amely egyébként valóban tartalmaz középkori oklevelet, de azt Hunyadi Mátyás adta ki. Külön törzskönyvi sorszámok alá osztottak be néhány újkori másolatot, amelynek megvan az eredeti középkori példánya (így a 105. szám alá a 106. számú, a 121. szám alá a-102. számú, a 48. szám alá a 49. számú oklevelek újkori másolatát). Nem végezték el továbbá a gyűjtemény folyamatos bővítését az időközben levéltári őrizetbe került irategyüttesekből (például a négyesi Szepessy család berentei levéltárából) kiemelhető oklevelekkel sem. A legnagyobb problémát azonban - amelyet mind a mai napig sem tudtunk megnyugtatóan, megoldani - az jelenti, hogy a törzskönyv a Sátoraljaújhelyen őrzött oklevelek kivételével nem jelöli meg azt a levéltári egységet, amelyből az illető oklevelet kiemelték, vagyis úgy tűnik ki a segédletekből, mintha minden oklevél Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai közül származna. Ez pedig korántsem igaz. Mindezek alapján elodázhatatlan feladatunknak éreztük - hiszen a középkori oklevelek minden levéltár féltve őrzött kincsei - a fond és a törzskönyv revízió alá vételét, a gyűjtemény kibővítését az újkori másolatokkal és az új szerzeményekből kiemelt eredeti oklevelekkel, valamint azt is, hogy legalább kísérletet tegyünk a konkordancia megállapítására. A munkát az 1980-as évek elején végeztük el és mivel rögtön nyilvánvalóvá vált a gyűjtemény különleges értéke, elhatároztuk, hogy minden egyes oklevélről regesztát készítünk. Ezt a regesztagyűjteményt ajánljuk most a kutatók szíves figyelmébe. Néhány szót a kiadás alapelveiről: a regeszták elkészítése során az elfogadott általános elvek lehető leggondosabb szem előtt tartásával jártunk el, tehát semmi olyan vonatkozás nem maradt ki az oklevelekből, amely véleményünk szerint a történetírás bármely ága, vagy bármely más tudomány - botanika, nyelvészet, stb. - szempontjából fontos lehet. Legfeljebb annyival léptük túl néhány esetben ezeket a szempontokat, hogy a regeszta adta lehetőségekkel is érzékeltetni próbáltuk az eredeti oklevél stílusát, "hangulatát". A korabeli terminusokat és kifejezéseket, nyelvi fordulatokat a kevésbé használatosak esetében