Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990)

Az oklevelek regesztái

56. 1399. ÁPRILIS 18. WYSSEGRAD Zsigmond király parancslevele, amelyben utasítja Bubek Detre nádort - aki most bírja Dyosgywr várát -, valamint ezen vár várnagyait, hogy védjék meg a Myskolc faluban lakó polgárokat és hospese ket mindazok ellen, akik a területükön lévő ligetek és rétek használatában akadályozni és háborgatni akarják őket, különösen pedig a néhai Zemere úr özvegyének a Nog Solcya faluban lakó familiárisai ellen, akik nem ismerik el, hogy a két falu között a Sayo folyó a határ. E határvonal - amelyet egyébként korábban az egri káptalan is rögzített oklevelében - megsértőit elégtétel fizetésére is kötelezi a király. Átírja az egri káptalan 1405. július 19-én (lásd 63.sz.) 57. 1400. MÁRCIUS 25. (EGER) Az egri káptalan bizonyságlevele, amely szerint személyesen megjelent előtte Erzsébet nemes asszony, néhai Nener-nek mondott Pál özvegye, Bogach-i Miklós fia László leánya, jelenleg pedig Bogach-i András deák felesége az egyik részről, a másik részről pedig Erdewthelek-i Dénes fia Dénes deák a maga és egy másik Erzsébet asszony, Thenk-i Péter nemes házastársa nevében, továbbá Weyse-i Nag-nak mondott Márton fia Péter a maga és Márton másik fia, László, valamint leányai: Márta és Ilona asszony - tudniillik az említett Péter fivére és nővérei nevében. Erzsébet aszszony, a mondott András deák házastársa élő szóval az alábbi örökvallást tette: lemond volt férjének a Weyse nevű possessióban birtokolt birtokrészéről,amely jegyajándék címén illetné meg őt, s nem kívánja folytatni az e birtokkal kapcsolatos pereskedést, hanem megelégszik azzal az elégtétellel, amit a többi megjelent neki kifizetett, sőt kötelezi magát és örökökesit is arra, hogy e birtok kapcsán soha nem fognak pert indítani a nevezettek ellen. Restaurált papíron, a hátlapján befűzött pecsét darabkáival. Jelzete: BAZmLt. XV. l. 36. sz. Korábbi jelzete: BAZmLt.XIII. 24. (A Széles család levéltára), 53. sz.