Kováts Dénesné: Zemplén megyei országgyűlési követválasztások 1861–1910 - Borsodi Levéltári Füzetek 27. (Miskolc, 1989)

ZEMPLÉN MEGYEI ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETVÁLASZTÁSOK (1861-1910)

A Lónyay párt már az összeírások kapcsán is óvást nyújtott be a baloldaliak ellen, kifogásolva módszereiket. A Mezey testvérek például,- akik erdőbényei mészárosok voltak - egyszerűen nem adtak húst azoknak, akik Lónyayra készültek szavazni. Mezey József erőszakkal akarta elvinni Mészáros Istvánt a balpárthoz, ezt Gál István meg akarta akadályozni, ezért őt Mezey megkéselte. A választás napján, amikor már mindkét párt elment Olaszliszkára, Margithay Sámuel erdőbényei bíró, a korteskedés egyik fővezére, erőszakkal szedte össze az otthonmaradt embereket és vitte őket Liszkára, hogy 2 3 meggyőződésük ellenére Szakácsyra szavazzanak. A küzdelem valóban szoros volt, Lónyay Gábor 1535 szavazatot kapott, Szakácsy Dániel 1575-öt,azaz mindössze 40-nel győzött. A többi hét képviselő jobboldali (kormánypárti) volt: Harkányi Károly a megyaszói kerületben, Zalay István a (nádiban, gróf Andrássy Gyula az újhelyiben, Kossuth Pál a bodrogköziben, Molnár István a terebesiben, (később főispán lett), 2 Kazinczy István a nagymihályiban, Szirmay Ödön a homonnaiban. A megye elvárása az volt a megválasztott képviselőkkel szemben, hogy az ország sorsát jobbra fordító, a fejlődést minden téren felvirágoztató reformok és intézkedések mellett szálljanak síkra az országgyűlésen. A közjogi kérdések már 1867-ben megoldódtak. A következő országgyűlés 1872. szeptember 1-én nyílt meg, a zempléni választások ugyanazon év június 24-én zajlottak le. Míg 1869-ben a nyolc kerületben volt egy baloldali képviselő, most egy sem. A liszkai kerületben Szakácsy Dániel helyett Lónyay Gábort választották meg kormánypárti programmal, a sátoraljaújhelyiben gróf Andrássy Gyula lemondása folytán Mato25 lai Etelét. Tehát maradt a régi "gárda". 1848. után az 1874. évi XXXI

II.t.c.-ben került sor először a választójogi törvény módosítására. Ez a törvény lényegében tovább csökkentette a választók számát, még jobban megszorítva a választói jogosultságot. Az 1848-ban megszabott vagyoni cenzus megmaradt, de az egyre szaporodó adóhátralékosokat ki-