Irodalomtörténeti dokumentumok Zemplén levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 26. (Miskolc, 1986)

211. 1780 körül A Németett ha hajánál fogva húzzák Menyországba még se megy. Monda az Ur Isten, egyszer Szent Mihálynak, A Németek talán az Dögön kószálnak, Már sok esztendeje hogy meg teremtettem, De még ez idejig hasznát nem vehettem. Sok Magyar és Mások jönnek trónusomhoz, Fáradságok utánn, üllnek Asztalomhoz, Németet nem látok az Menyei karban, Mond meg hová rakod őket az patvarban, Felele Szent Mihály: mióta tétettem, Szent akaratodból, szeppenyösé lettem, Németet feljönni, Uram én nem láttam, Sőt még az lajstromba nevét sem találtam. Hogy lehet az Miska; Monda az felséges; Igen sok az Német, az nem lehettséges, Hogy mind el maradjon, mint Noé hollója, S ne jusson eszibe kegyes alkotója, Atyám; ugy mond Miska; Botsánatott kérek, Isten engem uttse egyet sem esmérek, Ha őket nálamnál jobban nem ösméred, Soha tóllem számon egyiket sem kéred, Nosza monda az Ur; ülyj az szebbik lóra, Menyei a Világra, tanuld ki valóra, .Mi dolog hogy annyit késnek az Németek, Hozd egyet magadal, kivel beszélhetek, Adj Uram hát ugy mond, valami jelekett, Miről esmérhetem, a Német Fejeket, Mivel tudakozni sokat nem akarok, Serényénél fogva egyet majd fel hozok,