Tóth Péter - Barsi János: Borsod vármegye statutumai 1578-1785 - Borsodi Levéltári Füzetek 23. (Miskolc, 1989)

Természetesen ezeket a mechanikus időhatárokat lehetne finomítani, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy egyértelműen kitűnik a gyűjtött anyag áttanulmányozásából, hogy a XVIII. században, a Rákóczi-szabadságharc után, a statutumalkotás nagyságrendekkel meghaladja az előző időszakokét. Szabadjon arra is felhívnunk a figyelmet, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt alig néhány statútumot alkottak. Jelen kiadványunk végén közölt tárgy- név- és helymutató átnézése jól eligazítja azt, aki a statútumok tartalmi vonatkozásaira kíváncsi. A statútumok sorszáma után zárójelbe tett évszámok megkönnyítik a kutató dolgát, ha nemcsak a tartalmi, hanem az időbeli tényezők összevetésére is törekszik. Éppen ezért a továbbiakban csak néhány, ha nem is teljesen ötletszerűen kiragadott, hanem bizonyos tekintetben fontosabbnak vélt tényre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az 1578-at követő mintegy fél évszázad jellemzője, hogy a statútumok az életnek viszonylag szűk körét szabályozzák: az alispán feladatkörét, a megyegyűlések helyét, a jobbágyköltö'zés gyakorlatát, az adózás /adószedés/ mikéntjét, az országgyűlési követség bizonyos vonatkozásait, a nemesi felkelést, a bíráskodást /jogalkalmazást/, stb. A XVII. század végétől a XVIII. század első harmadának végéig érthetően több ízben szabályozták az újjátelepülők ügyét, különös tekintettel azokra, akik a kedvezményeket igyekeztek kijátszani. A katonaság beszállásolása val és ellátásával kapcsolatos ügyek is előtérbe kerültek. Természetesen az adózás szabályozása minden kor szükségszerű velejárója maradt. A bírósági eljárás, az egyes megyei tisztségviselők jogai és kötelességei mind statútumokkal lettek szabályozva. A nemesi adózás, a birtokos és birtok nélküli nemesek jogai, a nemességigazolások rendje is többször szabályozásra került. Megfigyelhető, hogy amikor az országos rendelkezés a statútumtól eltérően rendelkezett, a helyi szabályrendeletet haladéktalanul megváltoztatták: 1712-ben a kassá mérőt nyilvánították elfogadott és hiteles mérőeszközzé, de az országgyűlésen hozott új törvény szerint még ugyanazon évben helyébe a pozsonyi mérőt léptették, összhangban az országos érvényű szabá-